Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
A kopár dombokon régen sűrű erdők voltak, most fákat is alig látni, eltüzelték őket. Az egykor virágzó Borsod megyei Abaújszolnok ma az ország hetedik legszegényebb faluja. Alig kétszázan lakják, egy-két embernek van munkája, a többiek segélyből élnek.
Még múlt év végén kért levélben az önkormányzat belügyminisztériumi segítséget. Az új kormány rendteremtését helyeslik, írták, de ha nincs tüzelő és pénz, mit tegyenek, ha már egy köteg fáért is börtön jár? A családi pótlék is elvész ott, ahol a gyerek azért nem jár iskolába a szomszédos Lakra, mert nincs meleg ruhája, cipője.
Mivel a korábbi faluvezetéstől 20 millió forintnál több adósságot „örököltek”, ellehetetlenült helyzetbe kerültek.
– Jött válasz hamar – löki az otthonról hozott fahasábokat a hivatali kályhába Gönczi Gáborné, a falu új polgármestere. – Legyen stratégiánk erre a krízishelyzetre, hogy miben és hogyan segíthetnének.
– Ön a selyebi körjegyzőségen, amihez ez a falu is tartozik, mérlegképes könyvelőként dolgozott. Pénzügyi szakemberként miért vágott bele ebbe a csődtömegbe?
– Mert azok ösztökéltek, akik tudták: jól ismerem a helyi gikszereket, s név szerint minden családot. Évekig osztottam itt a segélyeket, tisztában voltam a közállapotokkal. Jól fogadtak, és nekem ez nagy kihívás volt! Még csak 41 éves vagyok, többre vágytam az íróasztalhoz kötött munkánál. A közeli Krasznokvajdáról járok ide, hajnali öttől már zakatol az agyam, járom a falut, bújom a számítógépet. Az óriási adósságtömeg kifizetetlen közüzemi díjakból, olcsó pályázat helyett drágán lízingelt falugondnoki autóból és pazarlásból jött össze. Mégsem kértünk adósságeljárást a falu ellen. Az új testülettel úgy határoztunk: megpróbáljuk magunk rendbe tenni a dolgokat, csupán az induláshoz kértük a miniszter segítségét. Forráshiányos falu évi 60 milliós normatívából ennyi törlesztenivalóval nem tud fennmaradni. Stratégiánk: pályázni, pályázni, pályázni! És pontos dokumentációval minden pénzt oda irányítani, ahol a legnagyobb szükség van rá. Közben törlesztünk: momentán a két év előtti vízdíjakat, a lízingelt autót stb. A szüneteltetett falugondnoki működést is újjáélesztjük majd, de másként. Az áramot a szolgáltató megoldotta kártyákkal. Ahol nem, ott ma is úgy „szerzik meg” az emberek, ahogy tudják… Fűteni viszont fával kell, mert se itt, de még a környező falvakban sincs gázvezeték. Rendeltem olcsó fát, aki megfizeti, viheti, ha most nem, a legközelebbi segélyéből levonjuk.
– Tényleg nincs semmi munkahely errefelé?
– Egy asszony állítólag bejár takarítani egy miskolci áruházba. Páran kimennek külföldre, de aztán visszajönnek, mert félnek, hogy szétlopják a házukat. Dolog persze lenne! Itt hatalmasak a porták! Legtöbbjüket szüleik halála után a gyerekeik eladták, s akik megvették, kevesen nyúlnak a kerti szerszámokhoz, szinte mindenütt ott a dudva. Szerintem falun csak a lusta ember hal éhen. De az igaz, hogy mostan nagyon nehéz lett a romák élete! Nem messze innét van egy nagy gyümölcsös, oda még Kazincbarcikáról is elbuszoznak. De a legjobb példa nekem az a kőműves, aki naponta átbiciklizik Szlovákiába. Letekeri a 30 kilométert a legnagyobb hidegben is. A munka olyan, hogy csak akarni kell!
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu