Három nemzedék közös fedél alatt

– Nem számíthatok az anyósomra, de annyi pénzünk sose lesz, hogy szétköltözzünk – mondja a 37 éves V. Judit, aki nem árulja el a nevét, nehogy még jobban elmérgesedjen köztük a viszony. – Hiába élünk külön lakásban, a ház és az udvar is közös. Állandó ellenőrzés alatt állok. Kipakolja a kukámat, azt ordibálja, hogy pazarlok. A gyerekeket nem bízhatom rá, mert neki fontosabb a tévé. A múltkor a kazánházban hagyta a négyéves lányomat, amikor kezdődött a kedvenc filmsorozata.

Sokaknak maga a pokol, ha arra kényszerülnek, hogy egy másik generációval éljenek egy fedél alatt. Többen pedig áhítozva nézik azokat, akiknek ez zökkenőmentesen megy. A Pest megyei Kosdon élő Huszár Melinda el sem tudja képzelni, hogy ne a szülői házban éljen.

– Amikor a lányaim picik voltak, megnyugtató volt, hogy velünk vannak a szüleim – meséli a 34 esztendős, kétgyermekes anya. – A férjem hajnalban jár munkába, a gyes után nem tudtam volna visszamenni dolgozni, ha anyáék nincsenek itt. Ha betegek a lányok, akkor sem kell őket cibálni. Alkalmazkodni kell, de szerintem több pozitívuma van az együttélésnek, mint hátránya. Ők is egyre többet betegeskednek, és mi itt vagyunk segítségnek.

Hazánkban még mindig a kisebb családok együttélése a jellemző. Az otthonokban átlagosan 2,64 személy él együtt, míg a háztartások több mint fele csak egy- vagy kéttagú. De ha már külön élünk, fellelhetők-e a generációs minták a segítségnyújtásban, akár a fiatalok életkezdéséről, akár az öregedésről van szó?

– A háztartások 60 százaléka nyújt, és közel fele elfogad valamilyen segítséget – nyilatkozza Spéder Zsolt, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatója. – Kérdés, hogy rendelkeznek-e kellő anyagi erőforrással és idővel azok, akiktől elvárjuk a segítséget. Leginkább munkával segítenek egymásnak a hozzátartozók, a középkorúak és a fiatal idősek (50–69 évesek) átlag felett. Kutatásunkban feltételeztük, hogy a fiatal munkanélküliek többet segítenek, hiszen több szabadidejük van. De a valóságban nem így van, átlag alatt lehet rájuk számítani. A gyermeküket otthon nevelők kapják a legtöbb segítséget. A két fiatal korcsoport (18–29, 30–39 évesek) élvezheti a legtöbb pénzbeli és természetbeni támogatást a szüleiktől.

A legidősebbek kapják a legtöbb támogatást a napi munkavégzésben. És bármilyen meglepő, a nyugdíjasok átlag felett nyújtanak pénzbeli támogatást a szeretteiknek. Azt gondolhatnánk, hogy a falvakban más a helyzet, a kutatásból azonban az derül ki, hogy településtípus alapján nincs különbség. Van, aki a gyökereit, egész addigi életét is föladja azért, hogy unokái közelében lehessen.

– Még a nyolcvanas években hatalmas házat vettünk, hogy idővel a lányunk oda megy férjhez – mesél a régi tervekről a ma már nyugdíjas Farkas Gyöngyi, aki 58 éves koráig Vas megyében élt. – A szüleimet is magunkhoz vettük, de a lányunk végül az egyetem után Budapesten maradt a férjével. Miután anyuék meghaltak, utánuk jöttünk. Pár utcányira lakunk tőlük, ez ideális, mert nem telepszünk rá egymás életére. Az unokákról szól az életünk, de boldogság az is, hogy segíthetünk.