Mit akar a férfi?

Csak valahogy nincs szerencsém ebben. Pedig, higgye el, nincsenek túlzott igényeim, nem akarok férjhez menni, csak egy normális, megbízható férfire vágyom, aki elfogadja a szeretetemet és viszonozni is tudja.
Volt több próbálkozásom is, de most már a harmadik végződött kudarccal. Mindhárom esetben engem hagytak el, és egyik sem tudta igazán megindokolni, hogy miért. A maximum, amit nagy nehezen ki tudtam húzni egyikükből, ez volt: túl sok vagy. És a másik kettőnél is ez lehetett az ok, ahogy utólag végiggondoltam. De hát miért rossz, ha dédelgetem, kiszolgálom azt a férfit, akit szeretek?

A kedvenc ételüket főzöm, hűtött sör várja őket, még a papucsot is odaviszem. És közben nem spórolok a simogatással, a puszival sem. Az ember azt hinné, erre vágynak a férfiak, de ezek szerint nem… Játsszam meg a hűvös, tartózkodó nőt, aki nem én vagyok? Az a baj, hogy túl hamar beleszeretek a nekem udvarló férfiba? És hogy ezt nem is titkolom, sőt nagyon is kimutatom? Hát nem az őszinteség a legfontosabb egy kapcsolatban? Most eléggé el vagyok keseredve, mert úgy tapasztalom, nem tudom megtartani a partnereimet.

Üdvözlettel: Vera

Kedves Vera!
A két utolsó kérdésére alighanem igennel kell felelnem. Bizony, a férfiaknak általában kell az a tudat, hogy ők a hódítók, akik megküzdenek a nőért. A legtöbb férfi, még ha mást is mond, nem igazán örül, ha a nő azonnal a karjába omlik. És annak sem, ha agyonszereti.

Azt hiszem, önben olyan szeretetéhség fejlődött ki a szeretetlen és örömtelen házassága okán, hogy minden elmaradt érzést azonnal meg akar kapni az új kapcsolatban is, s ha ez nem sikerül, akkor kettőjük helyett is „szeret”. Ebbe a hibába sok nő beleesik. Pedig minden kapcsolatnak megvan a fejlődési íve, tart valahonnan valahova, és ezt érdemes kivárni. Az is tipikus, hogy sok nő egyedül viszi a vállán a szerelmet: mindenről gondoskodik, szervezi a programokat, tervezi a jövőt, dédelgeti a párját, kedvébe jár – s ha mindezért csak kevés viszonzást kap, azt elfogadja vagy pedig túlértékeli.

Levele alapján ön értékes, kedves nő, s bizonyára vonzó is, hiszen nincs hiány jelentkező udvarlókban. Hogy megtartsa őket vagy egyszer majd azt az egyet, aki az Igazi lesz, meg kell tanulnia, hogy többre becsülje önmagát. Azt a nőt, akit önmagáért lehet szeretni, és nem azért, mert behűti a sört és fotelhez viszi a papucsot.

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes