Pöttöm, Plútó, Dínó és a gazdik

A tanyán van egy kisebb állatseregletünk – libák, kacsák, tyúkok –; itt kezdődtek a problémák. Dínót idegesítik a kapirgáló tyúkok, és egész nap ugatja őket, ami viszont minket zavar. Pöttöm nem sokat teketóriázik, ha teheti, bemegy a tyúkólba, és önkiszolgálja magát tojásból. (Kismama korában egy némakacsám bánta kívánósságát…) Most Dínó bokszban van, Pöttöm megkötve, és csak akkor tudom őket szabadon engedni, ha teljes figyelemmel csak rájuk koncentrálok. Hogyan tudnék a lelkükre hatni, hogy megértsék: a tanyasi kutya dolga, hogy védje, amink van, de legalább ne okozzon kárt. Vannak, akik azt tanácsolják, kergessük el a kutyákat, de mi szeretjük őket! Biztos van módszer az ilyesmire, vagy talán létezik könyv, amelyik a kutyapszichológiával foglalkozik. Az segítene?

Kedves Pöttöm, Plútó és Dínó! Igazán szerencsések vagytok, hogy a gazdátok ennyire szeret benneteket, mi lenne hát, ha egy kicsit megemberelnétek magatokat? (Plútókám, mindez rád nem vonatkozik, hiszen téged nem ért panasz…) Pöttöm, az a gyanúm, hogy a megtalálásod előtti életed lehet a hibás, amikor vélhetően nem érkezett menetrendszerűen reggeli, ebéd és vacsora, mit több, gyanítom, mindezekről neked magadnak kellett gondoskodnod. És még ma is csak nehezen hiszed el, hogy az új gazdáknál már nem kell folyamatosan aggódni az élelemért. Dínókám, te pedig ne idegesítsd magad, ha kapirgálnak azok a szárnyasok, okos jelzőkutya az ilyesmit észre sem veszi. A gazdiknak pedig azt üzenném, hogy talán még nem késő egy kicsit átnevelni a négylábúakat. Dínó ugatására jó gyógyszer, ha következetesen rászólnak ilyenkor, s ha nem hallgat a kérésre, hát egy újsággal a hátsójára mért legyintés feltétlenül hallgatásra bírja. Pöttömöt pedig többször is pórázon kellene bevinni a tyúkudvarba, s ha jelentős érdeklődést mutat a tyúk és a tojása iránt, folyamatos, hangos „nem szabaddal” értetném meg vele, hogy sem a tojás, sem a tojó nem tekinthető ebédnek, vacsorának… Csak halkan kérdezem, a tyúkudvart egyébként nem lehet bezárva tartani?

Szeretném megköszönni mindazoknak a kedves sorait, telefonjait, aki Simonkám elvesztése miatt gondoltak a Kutyapostásra. Külön köszönöm Andinak és Janinak Domonyból küldött levelét – Jani, ahogy írja, két órán át pötyögte –, s amit csak azért küldtek, hogy egy kicsit felvidítsanak. A nevetés még várat magára, de köszönöm…