Tétre játszik Ádám robotkeze

Mindig is szeretett legózni. Persze sosem az egyszerű makettek érdekelték, hanem a bonyolultabb technikai konstrukciók. Nem véletlenül fordult a figyelme a robotika felé. Kiss Ádám nekünk is bemutatja az öt minikomputer által irányított legó­kezeket. Ez már egy újabb változat, a két kéz egymással is tud kommunikálni, ami abban mutatkozik meg, hogy mutogatással kő-papír-ollót játszanak. Előtte azonban téteket lehet tenni, a bal vagy a jobb kéz lesz-e az ügyesebb. Sikerült jól tippelnünk, a végén csak úgy csengett a zseton…

– Az első ötletem egy kódoló­berendezés volt, amit az Enigma mintájára valósítottam meg – meséli Kiss Ádám, a kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium kilencedikes diákja. – Barátommal nyomtatót is szerkesztettünk hozzá, de ezt még fejleszteni kell. Aztán jött az inga, lengésidőt lehet mérni vele. Az első legókezet egy nemzetközi versenyre készítettem, ahol az orvosi és a mérnöki tudomány összekapcsolása volt a követelmény. A robottal vezérelt konstrukció külön-külön képes mozgatni az ujjait, lényegében az emberi kéz mozgását követi.

A robotika igencsak időigényes szenvedély, sokszor a programot megírni egyszerűbb, mint magát a legóépítményt összerakni. Ennek persze a fordítottja is igaz, nyilván a feladat nehézsége határozza meg, mire mennyi idő szükségeltetik. A különleges hobbi hétvégére marad, merthogy nem mehet a tanulás rovására. Ádám amúgy is jobban szem előtt van, hiszen édesapja ugyanabban a középiskolában tanít, ahová ő jár.

– Három éve kezdtünk a gimnáziumban foglalkozni a robotikával – mondja Kiss Róbert, az intézmény matematika–kémia–informatika tanára –, az ötödik és hatodik osztályosok órarendjének része, illetve szakköri formában is lehetőség van játékos formában ismerkedni a programírással és a szerkezetépítéssel. A városban több iskolában érdeklődnek a téma iránt, ami nem véletlen, hiszen a világban is egyre nagyobb teret hódít magának a robotika.

A délutáni szakkörön jó hangulatban zajlik a felkészülés a következő robotszumó-bajnokságra. Ez a gyerekek egyik kedvenc ténykedése: általuk programozott legórobotok mérik össze erejüket a szumóringben. A kecskeméti „bányais” diákok alkotta csapatok szép sikereket érnek el országos és világversenyeken. Köztük van cikkünk főszereplője, Kiss Ádám is, akinek abból a szempontból előnyösebb a helyzete, hogy bármikor fordulhat édesapjához tanácsért.

– Ha felvetődik egy ötlet, azt megbeszélem apával, majd amikor rábólint, hozzálátok a megvalósításhoz – avat be a részletekbe Ádám. – Néha elsőre sikerül minden, máskor meg huszadszorra sem jön össze. Ilyenkor abbahagyom és másnap folytatom tovább. Most azon dolgozom, hogy egy kulcs képes legyen „kinyitni” a zárszerkezet titkosított kódjait.