Gyermekkori asztma

Az asztma krónikus tüdőbetegség, valamely külső behatásra létrejövő légúti gyulladás idézi elő. A beteg zihál, köhög, légszomjra panaszkodik, légútjai beszűkülnek, ahol felszaporodik a nyák, a kishörgők simaizomzata pedig görcsbe rándul. A kórkép életveszélyt is okozhat.

Korábban a betegségben a simaizom összehúzódásának tulajdonították az elsődleges szerepet, de ma már tudjuk: a gyulladásos folyamat, illetve az abban szerepet játszó sejtek és az általuk termelt úgynevezett mediátor anyagok következménye. A gyulladás ezeken az anyagokon keresztül is fokozza a hörgőszűkület kialakulásának kockázatát és a nyákképződést.

A civilizáció terjedésével párhuzamosan az asztmás betegek száma is emelkedik. Pontos oka ismeretlen, bár kialakulásában szerepe lehet az öröklődésnek, de a környezeti szennyeződések – a dohányfüst, a kipufogógázok – is közrejátszanak. Az asztmából kigyógyulni nem lehet. Néhány esetben, főként gyermekkori asztmánál beszámolnak a tünetek megszűnéséről, azonban ez teljes gyógyulásnak nem nevezhető.

A betegség megelőzésében lényeges, hogy megtaláljuk a tüneteket esetleg kiváltó tényezőket – s azokat mindenképpen kerüljük el. Ilyen lehet a poratka ürüléke, a penész, az állatszőr, a tollpihe. Asztmás gyermek mellett senki ne dohányozzék. Amennyire csak lehet, óvjuk meg őt a légúti fertőzésektől. Ne vigyük beteg ember közelébe, járvány idején ne járjon közösségbe. Otthonunkban takarítsunk gyakran és alaposan, lehetőleg óvakodjunk a szőnyegek használatától. Jó hatásúak az egyes légtisztító berendezések is.

Amennyiben a fizikai terhelés asztmás rohamot provokál, ne tiltsuk el máris a gyermeket a mozgástól. Az orvos segítségével határozzuk meg tornájának minőségét és mennyiségét, amit a gyógyszerei szedése mellett még tünetmentesen végezhet. Az asztmás beteg gondozását mindenképpen az orvos utasításai szerint végezzük.