Mazda 5 1,6 CD: családon belüli erőszak

Nehéz helyzetben van a Mazda: az eladásai nem alakultak valami fényesen az utóbbi években, erősen megérezték a válságot. Ilyenkor két út létezik. Vagy feltesznek mindent egy lapra, őrült fejlesztésbe kezdenek és reménykednek; vagy visszavesznek a többiek által diktált tempóból és óvatosan újítják meg a palettát, nem ölnek ész nélkül dollármilliókat a fejlesztésbe, majd aztán szintén reménykednek.

Ez utóbbi utat választották az 5-össel, aminek persze megvannak a hátrányai. Például, hogy hiába szeretnék új modellnek beállítani, a családi Mazda egyáltalán nem az. Igaz, átesett egy erős faceliften, s új motort is kapott, de senki ne higgye, hogy a külső burkolat alatt bármi is megújult – mert nem. A hátsó lámpákat elfektették – gondolom, a következőn majd megint állnak... Főként így megy az olyan kötött kategóriában, mint az egyterű-buszlimuzin kaszt. Az oldalába belesajtoltak két hullámvonalat, ami nekem nem tetszik: az első néhány találkozáskor megdobbant a szívem, hogy „ na ne, meghúzták az oldalát?” Kulturáltabb és haladóbb lett volna valami élre vasalt övvonal, de azért így is megszohatói.

Mindent egybevetve, az 5-ös jó kompromisszum a sportos apukáknak, mert – a nagy családi kockákkal ellentétben – ennek lehet szeretni a formáját, meglehetősen dinamikus és vagány. Arról nem is beszélve, hogy az elfordított hátsó lámpák és a fekete C oszlopok lehetővé tették az egybefüggő sötét üvegfelületet, ami a fehér színnel kombinálva jól néz ki.

Belül is a sötétség az úr, régen találkoztam ennyire egyhangú, fekete belsővel – családi autóknál azért elvárna az ember némi vidámságot. A lehangoló belsőt sikerült megfejelni az elég vacak anyagokból építkező műszerfallal, ami kemény is, fényes is de azért precízen összerakott, szóval nem nyiszog. Az ülések és a kárpitok legalább élhetőbbek, de nem igazán érezni az előrelépést a korábbi 5-öshoz képest. A váltó magasan van, kényelmesen elérhető, a középkonzol tetején található csík kijelző első ránézésre kicsi, de a mindennapokban jól használható.

Nagyon büszke a Mazda a karakuri-nak nevezett ülésrendszerére, de valójában ezt már minden valamirevaló családi busz tudja. A hátsó ülések sínen tologathatók, a harmadik sor tisztes méretű két ülése pedig egy mozdulattal hajtható ki a padlóból. Itt akár egy kisnövésű felnőtt is elfér, de gyerekeknek tökéletes. A kocsi papíron hét, de a gyakorlatban inkább csak 6 személyes, mivel a második sor középső ülését az egyik szélsőnek a belsejéből kell kihajtani, s lehetetlenül kicsi az ülőfelület. Ha azonban csak két ülés játszik, akkor a háttámla lehajtható kartámasznak és pohártartónak, így viszont teljes a kényelem.

Csúcslétszámmal minimális csomaghely marad, ám normál helyzetben 540 literes és elég jól pakolható. Az új Ford C-Max mellett a Mazda 5 a másik olyan egyterű, amihez tolóajtót álmodtak – ez jópofa dolog, pláne, hogy a TX Plus felszereltség felett már motoros és távirányítóról is vezérelhető.

A középső tároló rekeszeknek örültem, de nagyon fáj, hogy lespórolták a zárhatóságát. Így nincs egy olyan értelmes, könnyen elérhető zug, ahova a kulcsot, napszemüveget, ipodot be tudnám rakni úgy, hogy ne látszódjon. Persze kesztyűtartó van, de az nem túl kényelmes megoldás. Főképpen úgy zavaró a dolog, hogy a facelift előtti modellben kitűnő és nagy méretű zárható doboz található a két első ülés között.

Szuper viszont a franciáktól kölcsönvett új dízel, az 1,6-os 115 lóerős motor. Meglepő, de nem hiányzik bele a nagyobb térfogatú régi, annyira nyomatékos és kulturált. Mindemellett a fogyasztásra sem lehet panasz: vegyesben 7 liter körül viszi a nagytestű kocsit. A másik jó dolog a vezethetősége, amibe kicsit sikerült belecsempészni az MX-5-ös érzést, vagyis kanyarogni szuperül lehet vele.

Jól lehúztam szegény Mazdát – ám csak ekkor jött a hidegzuhany, aza kedves feleségem véleménye. Eszerint egy hét után neki ez a kedvenc autója, s ilyet akar! Micsoda? De hát nézd meg a kemény műanyagokat, a lehangoló és unalmas belső teret. Nem érdekli: neki ez tetszik, így, ahogy van. És nézzem meg, a gyerek is szereti. Mit mondhatok erre? Hogy én is kezdem megkedvelni?

Az 1,8-as benzines alapára 5 millió alatt indul, a dízelé 5,7-ről, de ezért csak egy 5 üléses, karakuri nélküli változatot kapunk. A tesztelt TX felszereltség már 6,5 millió, de van benne Bluetooth, tolatóradar és tempomat is. Ha megnézzük a konkurenciát, a hagyományosan olcsó Renault-t kivéve gyakorlatilag minden vetélytárs hasonló vagy drágább, mint a Mazda, bár fejlettebbek is nála. De igazából mindegy: a család imádta, s kell ennél több...?

Bármelyik fotóra kattintva megnyílik a képgalériánk!