Újrafogalmazott nagyszülőség

– Nemrégen mentem nyugdíjba, a feleségem már alig várta. Rengeteget dolgoztunk egész életünkben, most végre újra van időnk egymásra. Öt unokának örülhetünk, nagyon jó a kapcsolatunk mindegyikkel. De mi már felneveltük a sajátjainkat, megmondtuk a gyerekeknek, hogy hetente kétszer vigyázunk az unokákra, a többi nap a miénk. Így előre tudnak tervezni ők is, mi is. Biztosan sokakat meghökkent, hogy nem vagyunk mindig ugrásra készen, de nekünk ez így jó. A nyáron két hétre vállaltuk az apróságokat – meséli a 64 éves Sándor, aki feleségével ellenpéldája azoknak a nagyszülőknek, akik szinte alárendelik az életüket gyerekeiknek, unokáiknak.

Egy és megkérdőjelezhetetlen nagyszülői szerep nincs, de az biztos, hogy az utóbbi évtizedekben igencsak megváltozott a klasszikus nagyapa és nagyanya karakter. Voltak idők, amikor az volt a „rend”, hogy a nyári szünidőben egy hónapot az egyik, a következőt a másik nagyszülőknél töltötték a gyerekek. Mert nem adódott más megoldás. Nem volt bébiszitter és annyi tábor, mint napjainkban. Pedig sok nagyszülő akkor is dolgozott, legfeljebb a ház körül vagy a földeken. De szóba sem jöhetett, hogy ne tuszkolja bele az életébe az unoka felügyeletét.

– Valóban megváltozott a nagyszülők szerepe, s ennek két fő oka van – mondja Székely Hajnalka, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnöke. – Egyrészt kitolódott a nyugdíjkorhatár, sok nagyszülőnek ugyanúgy kell teljesítenie a munkahelyén, mint a gyerekeinek. Ráadásul jogosan aggódnak, hiszen az idősebb munkaerőtől könnyebben szabadul meg a munkáltató, mint egy fiataltól. Másrészt a fizikai távolság is megnőtt, egyre ritkább a többgenerációs együttélés. Tény, hogy a mai szülők jobban egyedül vannak, mint az ő szüleik voltak.

A fiatalok gyerekvállalásában abszolút szerepet játszik, hogy számíthatnak-e a nagyszülőkre vagy sem. Nem ritka, hogy nagyobb gyerek mellé azért nem vállalnak másodikat, mert ha például beteg lenne az apróság vagy szünidő lenne, nem tudnák megoldani a felügyeletét. Természetesen azt nem lehet számon kérni a nagyszülőktől, hogy miért nem csak az unokákról szól az életük. Hiszen a mai hatvanasok még tele vannak életerővel, saját élményre, életre is igényük van.

– Ideális, ha a nagyszülővel ki lehet alakítani egy normális kompromisszumot, hiszen ha kezdetben nincsen kapcsolata az unokájával, hogyan várja el, hogy szót fogadjon neki. Később pedig azt, hogy ő látogassa, segítse a nagyszülőt. Tapasztalataim szerint az a legjellemzőbb, hogy a dackorszak idején mondanak nemet a nagyszülők a gyerekfelügyeletre. És leginkább azok reagálnak így, akik egykor bölcsődébe adták a gyermeküket – ecseteli a helyzetet az elnök, aki baba-mama klubot is vezetett már, így elég sok közvetlen élménye van a nagyszülők szerepvállalásáról a kisgyermekes családokban. – Akik eleinte nem akarnak aktív szerepet vállalni az unoka életében, később kialakul a természetes igényük, hogy változtassanak ezen. De fantasztikus nagyszülők is vannak, ismerek olyant, aki feladta a munkahelyét, hogy az unokájával lehessen. Az biztos, hogy pár órát mindig lehetne egymásra fordítani. Arról nem is beszélve, hogy azzal mindenki jól jár.