Veszélyes vagy kockázatos?

A kormány tervezete azt mondja: a kutya akkor válhat veszélyessé, ha a gazdája nem bánik vele megfelelően. „A kutya tartási körülményei, a gazda hozzáállása nagymértékben meghatározza az állat tulajdonságait.” Eddig ugyan¬is a veszélyes és a veszélyesnek minősített ebet polgári jogi szempontból vadállatnak kellett tekinteni, tartásukra ugyanolyan szabályok vonatkoztak, mint például az oroszlánra.

A tervezett új állatvédelmi törvény most megszüntetné ezt a kategóriát, ámde azért teremtene helyette egy újat, mégpedig a kockázatos fajták listáját. Közéjük tartozna például a pitbull terrier, a kaukázusi juhászkutya és a rottweiler, s éppen itt várhatóak majd az újabb viták. Az ígéret szerint ezt a fajtalistát az európai államok vonatkozó hatályos szabályrendszerének alapos elemzését követően állapítanák meg. A listán szereplő fajták gazdái az esetleges utcai balesetek megelőzéséért kutyái¬kat közterületen kizárólag szájkosár használatával, a kibújást megakadályozó nyakörvvel, két méternél nem hosszabb, nem kihúzható pórázon vezethetnék.

Ugyanakkor a súlyos, az esetek többségében igazságtalan diszkrimináció elkerülése érdekében egyben lehetőséget nyújtana számukra, hogy egy szakértők által kidolgozott és felügyelt, a vidékfejlesztési miniszter által jóváhagyott vizsgarendszer teljesítése esetén felmentést kapjanak ez alól a kötelezettség alól – áll az anyagban.

Némileg ellentmond mindennek az a változás, hogy a kutyákat a jövőben nem a fajtájuk alapján minősítenék veszélyesnek (kockázatosnak?), hanem akkor, ha az egyedi viselkedésük ezt indokolja. Hogy most akkor ők hogyan is kerülnek a jogszabályba, egyelőre nem érteni, miközben ez a megkülönböztetés lehet az egyedül üdvözítő és igazságos megoldás! Ha ugyanis tudjuk – és hát tudjuk –, hogy a kutyánk függetlenül fajtájától, méretétől olyan lesz, amilyennek neveljük, akkor könnyen belátható, hogy egy esetleg bekövetkező támadásért egyedül a gazda lesz a felelős. Ahogy ez egyébként a világ boldogabbik és „kutyásabbik” felén már régóta működik, nem beszélve Amerikáról, ahol aztán észvesztő perekre és kártérítésre számíthat az, akinek a kutyája „terroristaként” működik.
Nálunk hasonló esetekben a tettes, vagyis a kutya kiirtása a válasz. Talán csak volt. Eddig.