Világhálós pletykafészkek

Nem véletlenül választották tavaly az év emberévé Mark Zuckerberget, a Facebook kitalálóját. Az internetes közösség példátlan népszerűségre tett szert, mára 750 millió felhasználót számlál. A tagok 75 nyelven kotyogják ki – pardon, osztják meg ismerőseikkel – életük apró-cseprő eseményeit. A sikersztorinak azonban már az árnyoldalai is látszanak. A virtuális világ csápjai úgy behálózzák a mindennapjainkat, hogy sokak számára a világhálós barátkozás a valódi kapcsolatoknál is vonzóbb lett. Sokan a legintimebb dolgaikat is kiteregetik, s ennek nemcsak az adathalászok, de állítólag a rendőrök és a titkosszolgálatok is örülnek, hiszen fotelból lenyomozhatnak bárkit.

„Teljes mértékben Facebook-függő vagyok. Napközben telóról nyomom, hazaérek, gyors tanulás, és újra Facebook. Már nem tudom e nélkül elképzelni az életem” – ismeri be egy tizenéves diáklány a világhálón. S nincs ezzel egyedül: a magyar kamaszok közt is egyre több a „kocka”. Egy tavaly közzétett felmérés szerint az utóbbi öt évben a 15–19 évesek körében megduplázódott a netfüggők száma. Nem csoda, hogy ezt a korosztályt a kutatók digitális bennszülötteknek hívják. Az okostelefonok megjelenése óta a mobil- és netfüggőség már együtt „fertőz”.

Az internetkapcsolat hiánya valóságos elvonási tüneteket okoz. A kórt információmegvonási betegségnek nevezik. Egy amerikai egyetem hallgatóival végzett kísérletben kiderült, hogy azok a fiatalok, akiket napokra megfosztottak attól, hogy látogassák a közösségi oldalt, a zugdohányosokhoz hasonló tüneteket mutattak. Feszültek és levertek voltak, s minden fortélyt bevetettek, hogy titkon rápillanthassanak az üzenőfalukra.

Egy másik amerikai kutatásban 1600 ember szokásait mérték fel, s kiderült, hogy az USA-ban a 18–34 éves nők egyharmada közösségioldal-függővé vált. Tízből négyen arra ébrednek reggel, hogy gyötri őket a kíváncsiság, mi történt éjjel az üzenőfalukon, így a fogmosás előtt rácuppannak az internetre. Minden ötödik megkérdezett bevallotta, hogy az éjszaka közepén sem restelli megnézni az üzeneteit. A digitális függésben az ausztrálok járnak az élen, őket követik a britek. A harmadik helyen az olaszok állnak, náluk már létezik olyan kórház, ahol a Facebook-függőséget kezelik.

Az internetezés könnyen káros szenvedéllyé válhat, erre a problémára a hazai pszichológusok is felfigyeltek. Az ELTE kutatója, Demetrovics Zsolt és munkatársai szerint főként azokat fenyegeti az internetfüggés, akik kevésbé aktívak a valóságos társas kapcsolataikban. Leginkább a netes csevegés, azaz a chat (cset) és az állandó jelenlétet követelő játékok fenyegetnek túlzott kötődéssel. Akit behálóz az internet, annak beszűkül az életvitele, alig várja már, hogy hazaérjen, és a monitor elé ülhessen, akár heti 38 óránál is többet lóg a hálón, s a munkáját is könnyen elhanyagolja.

Csepeli György szociológus szerint az online kommunikáció világa olyan hely, amely sem nem magány, sem nem társaság. Egyszerre nyújt lehetőséget a magány elűzésére, de magában hordozza az elszigetelődés veszélyét is. Lehet, hogy valaki a világhálós környezetben rengeteg barátot gyűjtöget össze, de közben elveszítheti azokat az embereket, akik tényleg elérhetőek, és kézzelfoghatóan valóságosak lehetnének a számára.

Egy kamasz fiú szerint: „Olyan ez, mint a drog. Nem kevés szánalmas egyén még a buliban is a Facebookot tolja telefonról, nemhogy egy vodkát tolna be az arca mögé. Kérdem én: ha olyan jó a buli, amilyennek beállította az üzenőfalán, akkor miért nem bulizik inkább?”