Hol a halott helye?

– Ha valaki megrendel egy koporsós temetést, már népünnepély van nálunk – fakad ki a Szabad Földnek egy kisebb temetkezési szolgáltató neve elhallgatását kérő vezetője. Az elmúlt években meredeken nőtt a hamvasztásos temetések aránya. Magyarországon évi százhúszezer halálozásra hetven-hetvenötezer hamvasztás jut, s a szakemberek tíz- és húszezer közöttire teszik azoknak az elhunytaknak a számát, akiknek a maradványait a hozzátartozók hazaviszik.

– A városokban az összes temetés negyede végződik úgy, hogy a hozzátartozó hazaviszi a hamvakat, vidéken az arány valamivel kisebb – tudjuk meg Boros Árpádtól, a Csongrád Megyei Kegyeleti Kft. ügyvezető igazgatójától. – A jogszabályok ezt lehetővé teszik, de megesik, hogy a hamvak urnástól a Tiszában kötnek ki vagy éppen illegálisan helyezik el a temetőben. Míg egy mind kisebb létszámú, igényes réteg a legdrágább temetési kellékeket is megveszi, addig a többség úgy spórol, ahogy tud.

– Az ügyfelek egy része már díszes urnát sem kér a hamvakhoz – kesereg a korábban említett kisebb cég vezetője, aki azt is elárulta nekünk, hogy a bevételeik 30-40 százalékkal csökkentek az elmúlt másfél évben.

A végtisztesség soha nem tűnt olyan drágának, mint most. Miközben a cégek a hamvasztás terén egymás alá ígérnek, 300 ezer forintból csak nagyon szerény koporsós temetés jön ki. A számla inkább a félmillió forinthoz közelít, és akkor még szó sincs fényűzésről. Amennyiben a hozzátartozók a hamvak hazavitele vagy szétszórása mellett döntenek, hatvan-hetvenezer forint körüli a legolcsóbb megoldás, s ennek a kétszeresét kell fizetni, ha a hamvakat temetőben helyezik el. Az árak országrészenként és szolgáltatónként változnak, összehasonlítani pedig azért sem könnyű őket, mert a legtöbb szolgáltató csak ajánlatkérés esetén adja ki az árlistáját. Nincs egyetértés a szakma szereplői között abban sem, hogy ki teszi zsebre a haszon nagyobb részét: hallottunk olyan vélekedést, hogy a temetőüzemeltetőknek – különös tekintettel az egyházakra – fog vastagon a ceruzájuk, míg mások szerint a temetőket csak a temetési szolgáltatás bevételeiből lehet eltartani.

Éleződik a verseny
Az árakon túl visszaélések, kegyeletsértő gyakorlatok is borzolják a közvéleményt. Az elmúlt napokban ezzel kapcsolatban két botrány is napvilágot látott. A Veszprém megyei Szőc község polgármesterét őrizetbe vette a rendőrség, mert azzal gyanúsítják, hogy megvesztegette a közeli kórház kórboncnokát, hogy az ő temetkezési cégét ajánlja az elhunytak rokonainak. A másik eset a Pest megyei Újhartyánban történt: a plébános kizárólagos temetési jogot adott egy temetkezési szolgáltatónak, vagyis más nem temethetett a falu temetőjében. Az origo hírportál cikke szerint a helyiek közül többen úgy vélték, a szolgáltató visszaélt a monopóliumával, a kirobbant botrány – és a váci püspök közbelépése – után a plébános kénytelen volt másokat is beengedni a temetőbe.

– Manapság 550-600 temetkezési szolgáltató működik az országban – mondja Horváth József, az Országos Temetkezési Egyesület és Ipartestület (OTEI) elnöke. – Ez a piac nem tart el ennyi szereplőt, az ádáz küzdelem gyakran átcsúszik a szürke- vagy a feketezónába – teszi hozzá a teljes iparág (ide értve a temetőüzemeltetést, a krematóriumokat, a temetési szolgáltatókat, illetve a temetési kellékgyártókat) kapacitásainak kilencven százalékát tömörítő szakmai szervezet vezetője.

A temetkezés 80-100 milliárd forint éves forgalommal rendelkező üzletág, mely az OTEI elnöke szerint Magyarországon 2000-2500 fő megélhetését adja – akiknek egy részét azonban feketén vagy szürkén foglalkoztatják. A területet szabályozó kegyeleti törvény több mint tízéves, az OTEI ezért júniusban törvénymódosítási javaslatcsomagot állított össze.

– Az elmúlt években a különböző szakmai szervezetek jelentős erőfeszítéseket tettek a jogszabályi előírások megváltoztatására annak érdekében, hogy a kegyeleti előírások megfeleljenek az európai normáknak és a hazai szokásoknak – mondja Horváth József.

Ebből a közvélemény ingerküszöbét csupán annyi érte el, hogy a hamvakat ezentúl csak bizonyos adminisztratív korlátok betartásával lehet hazavinni, illetve otthon tartani – befogadó nyilatkozatot kell beadni a hamvak elhelyezésére szolgáló temetőtől vagy temetkezési emlékhelytől, adott esetben a lakást is „temetkezési emlékhellyé” kell nyilvánítani. Macerásabb lesz a hamvakat hazavinni, de nem lehetetlen, annak ellenére, hogy a szakma képviselői közül szinte mindenki egyetért abban, hogy a „halottak helye a temetőben van”. Ennél azonban sokkal többről van szó: a javaslat a terület újraszabályozását jelentené.

Fehéren, feketén
Zajlik a javaslat egyeztetése az illetékes minisztériummal. Az OTEI szigorítaná az összeférhetetlenségi szabályokat és a temetkezési cégekre szabott feltételrendszert, s az egészségügyben dolgozók semmilyen minőségben nem vállalhatnának szerepet ilyen vállalkozásban. Temetkezési szolgáltató ötnél kevesebb alkalmazottal nem működhetne – ez Horváth József szerint megakadályozná a feketefoglalkoztatást. Az urnás temetésekhez két ember bőségesen elegendő, a koporsós temetések megritkulása miatt pedig sok cég nem tart annyi állandó alkalmazottat.

Megszüntetnék a holttestek utaztatását. Jelenleg a szolgáltatók ugyanis gyakran a velük szerződésben álló – olcsó – krematóriumba szállítják a holttesteket, ami akár több száz kilométeres utazást is jelenthet. A javaslat szerint az elhunytakat a legközelebbi kremató­riumba kellene vinni, s az egységes alapszintű „ellátásra” egységes hatósági ár lenne érvényben. Az OTEI tervezete ezen túl seregnyi részletkérdést is rendezne, miközben orvosolná a jellemző panaszokat – például az árakról való pontos előzetes tájékoztatás hiányosságai miatt.

A javaslatot kritikák is érték, mivel részben a temetkezési szakma arra irányuló kísérleteként értelmezik, hogy az otthon tartott vagy a különböző helyeken szétszórt hamvak miatt a kezükből kicsúszó üzletet törvényerővel szerezzék vissza. De az életbe léptetni tervezett adminisztratív korlátok a hamvak szétszórására nem vonatkoznak, több rendelkezés pedig kifejezetten az árak leszorítását célozza. A kisebb temetkezési cégek viszont bajba kerülhetnek a magas kötelező alkalmazotti létszám miatt.

– Javaslatunk az ágazat kifehérítését, a kegyeleti jog kiszélesítését célozza, s nem irányul senki ellen – véli Horváth József.

– Nem vagyunk túl bizakodóak – mondja a fentebb említett cég vezetője –, pedig alig várjuk, hogy újra rendesen szolgáltathassunk.