Kia Picanto 1,0: apróság?

Az előd Picanto éppen ilyen volt. Rettenetes kinézet és még rettenetesebb vezetési élmény tette igazi költségkímélő szükségautóvá. Ma már felesleges a koreaiak látványos fejlődéséről értekezni, ez most mindenki számára nyilvánvaló. Egy új Kiát érdemes ugyanolyan komolyan venni, mint egy japán vagy francia konkurenst.

Persze azért a mini autók még mindig nem lehetnek teljes értékű családi igavonók, de egyre több mindenre jók. A Picanto-val például szűkösen, de együtt tudnék élni akár hosszabb ideig is, pedig még gyerekem is van. A formája nagyon ki van találva, engem kicsit a Mikulásra emlékeztet, de ez lehet, hogy csak azért van, mert két nap múlva jön. A frontrész jó nagy és jellegzetes, s hátulról is rendben van, egyedül oldalról tűnik vékonykának és gyengének – a küszöbszélesítés és a nagy felnik biztos, hogy jól állnának neki. Nem érezni kifejezetten nőiesnek, például senki nem röhögött rajtam a teszthéten. Inkább érdekelődve méregették a kis Kiát, nők és férfiak egyaránt.

Semmi extra ötlet nem jutott az utastérbe, egyedül a kormányon található fehér betéten akad meg egy pillanatra a szem. Amúgy minden más részlet komolykodó, azt szerették volna, ha nagyobbnak érezzük a Picanto-t, mint amekkora valójában. Ez sikerül is, méghozzá azért, mert el lehet férni benne. Elöl egész jó, sőt a hátsó üléssor kényelme sem marad el sokkal például az új Focus-tól. Persze, a csomagtartó már kicsi, alig 200 literes, de ha kell, egyszerűen bővíthető. Az egyes részletek kidolgozása még nem tökéletes, a legbénább a kuplung, ami tízezer kilométer után már nyikorog. Ha ez nem lenne elég idegesítő, a benyomás első harmadában nincs semmi ellenállása, úgy fityeg, mintha kiesett volna. Minden más kapcsoló is elég gyengének tűnik, sajnos nem sikerült elhinnem, hogy évtizedekig a helyükön maradnak. Fájóan kemény az ajtóburkolat is, sok helyen érezni a spórolást, de a műszerek egész rendesen néznek ki, és hát az örök ász, az USB csatlakozó sem hiányozhat, amiért sok mindent megbocsájtok.

A motorpaletta az 1,0 literes, 69 lóerős háromhengeresből és az 1,2-es, 85 lovas négyhengeresből áll, mi az előbbivel kaptuk. Egyre népszerűbb a három henger, sőt a Fiat, ugye, már kéthengerest is gyárt, s a jövőben egyre több ilyen megoldással találkozunk majd. (Jómagam kifejezetten várom az A8-as 3 hengeres, triplaturbós változatát.) Tehát 69 lóerő és enyhe rezonancia, amit kapunk, na és egészen tisztességes menettulajdonságokat. A 0-100-ra adatot inkább ne firtassuk (majd 15 másodperc), mégsem olyan elveszett városban, sőt 50-ig még fürgének is nevezhető. A kraft persze gyorsan elfogy, hidegen meg aztán végképp: 2000-es fordulat alatt teljesen élettelen szegény pára. A fogyasztás 6,8 literre jött ki, s bár igen hideg meg dugó is volt, azért kicsit sokallom, egy pici modern motortól valamivel jobbra számítottam. A váltó precíz és használható, de élvezni nem fogjuk a kapcsolásokat.

Összességében egy ötletektől mentes, de egész használható kis kocsit kap az ember a pénzéért, ha a Picanto-t választja. Az ár abszolút a realitások talaján maradva 2,6 milliót kóstál és még extrákat is kaptunk az ötajtós Picanto-ba. Ennyiért az LX Cool verziót adják a P1-nek nevezett csomaggal amiben USB-s, MP3-as hifi, első elektromos ablakok , állítható magasságú vezetőülés és fordulatszámmérő is van. Azt hiszem, a csomag százezer forintos ára nagyon baráti. A kis Kia gyakorlatilag egy árban fut a Peugeot 107-Citroën C1-Toyota Aygo hármasikrek lecsupaszított változatával, ám egyértelműen igényesebb és jobb azoknál. Igaz, amaz trió hatéves konstrukció – de gondolta volna valaki 2005-ben, hogy ide jut a Kia...?