Kutyaagresszió 6.

Elsőként is vigyük el a „vadat” állatorvoshoz, hogy kizárhassuk azokat a szervi bajokat, amelyek fájdalommal járhatnak, mert az agressziót akár ezek is okozhatják. Ha, szerencsére nincs ilyen ok, a gondok természetesen nem szűnnek meg; el kell kezdenünk kutyánk átnevelését.

Pontosabban van még egy lehetőség, s ez az ivartalanítás. Ami bármely életkorban elvégezhető, megelőzésképp 4 hónapos kor körül a legoptimálisabb, az agresszió első jeleinek észlelésekor pedig azonnal javasolt. Tudom, a kutyatartókban gyakoriak az ivartalanítással szembeni előítéletek, főleg, ha férfiember a gazda; egy kicsit ilyenkor mindig magunkra is gondolunk… Pedig az ivartalanított kanok esetében nem kell számolni bizonyos (prosztata- és here-) megbetegedések kialakulásával, elmarad a tüzelési időszakban tapasztalható őrület, csökken a kóborlási vágy, az agresszió kialakulásának valószínűsége, a balesetek és verekedések lehetősége, vagyis sok más szempontból is kedvező lépés ez négylábú barátunk egészsége, nyugalma érdekében. Emellett állatvédelmi szempontból is fontos, hiszen az ivartalanított állatok esetében nem kell számolni nem várt szaporulattal. Az ivartalanítás elvileg helyettesíthető hormonkezeléssel, de az költséges és számos káros mellékhatása ismert. A szuka kutyák ivartalanításától viszont nem várható a domináns agresszió mérséklődése, őket – hacsak nem akarunk újszülött kiskutyákat – a nem várt alom elkerülése miatt célszerű ivartalanítani.

Na de térjünk vissza házi feladatunkhoz, a kissé elszabadult kutyánk megfegyelmezéséhez. A legfontosabb a környezetünk védelme. Szükség esetén izolálni kell a kutyát a veszélyeztetett családtagoktól. Ha az agresszió sérülésveszéllyel járhat, akkor szükség lesz a szájkosár folyamatos használatára. Különösen nagy figyelmet kell fordítani a gyermekek védelmére. A szülők soha ne hagyják őket felügyelet nélkül magukra egy ilyen kutyával.

A kutya falkában, esetünkben családban él, éppen ezért rendkívül érzékeny a kirekesztésre, arra, ha ezt éreztetik vele. Az átnevelést kezdjük azzal, hogy megvonjuk tőle a társaságot, és megvonjuk a figyelmet és a törődést is. Néhány napig ne foglalkozzunk vele az etetésen, az itatáson és a minimális sétáltatáson kívül. Tekintsük levegőnek, ne reagáljunk semmilyen kezdeményezésére. A kutya társas lény, néhány nap után a legvadabb négylábú is elbizonytalanodik, igényli a foglalkozást, ami jelentősen elősegíti a további munkát.

S amiről részletesebben, a következő Kutyapostában olvashatnak.