Nissan Juke 1,5 dCi: szeret, nem szeret?

Utoljára egy Lada volánjánál láttam vezetés közben a motorháztetőt, a Juke-ben meg még az index villogását is szemmel tarthatom. Tényleg sok részletében extravagáns.A Nissan a Qashqai bemutatása óta szeret az úttörő szerepében tetszelegni, é állítja hogy képes új kategóriákat létrehozni. A Juke is egyfajta crossover, de már be sem merem kategorizálni, mert sokan megsértődnek. Tehát nem hasonlít másokra, az átlagnál nagyobb kisautó terepjárós külsővel és extravagáns megjelenéssel. Azért az sokat elárul, hogy a Note kicsit átalakított padlólemezére épül. Ettől függetlenül egész nagynak hat, optikailag rendesen felhúzták, így ha azt nézzük, mekkorának tűnő autót kapunk a pénzünkért, rendben van a dolog.

Más kérdés, hogy ténylegesen mekkora, mert azért csodák nincsenek- Előbb emésszük csak kicsit a formát, elöl pédául 3x2 fényforrás található. A felső kidomboródó lámpatestek csak a helyzetjelzőt és az indexet rejtik, alatta a két nagy bamba szem a fényszóró, s ezen kívül kapunk még ködlámpát is. Szépnek nem, inkább egzotikusnak mondanám az arcát, a sziluett pedig elképesztő. Először nem igazán tudtam hova tenni, de most már rájöttem: ez az a világító, csápos mélytengeri szörny.

A csomagtartő praktikusnak a legkevésbé sem nevezhető, hiszen alig 250 literes, ráadásul majdnem mellmagasságig kell emelni a sörösrekeszt hogy becsúsztathassuk. Jópofa a csomagtérajtóra rögzített kalaptartó, azzal legalább nem kell szenvedni. Kisautóhoz mérten elég rendes a hely, bár a térérzet a nyakatekert forma miatt elég klausztrofób, főleg hátul. Négy személy klasszul elfér, a kilátás viszont bajos, nézzék csak meg a hátsó oldalablakok zsebkendőnyi méretét. A mindenütt megtalálható vörös műanyag dekor feldobja a hangulatot, érdekes hogy pont a műszerfal maradt sivár fekete. A kormány csak tengelyirányban állítható, de van a szokásos Nissan minimozi, a színes navigáció, ami érintős, szuperül használható, de a kelleténél jóval kisebb. Alatt terepeszkedik a műszeregység, ami okozott némi fejtörést. A tervezők gondoltak egyet és megfelezték a gombok számát, így a kettes számú színes kijelző (ami még kisebb) körüli gombcsoport kétfunkciós. Választhatunk, hogy a klímarendszert szeretnénk nyomkodni (ilyenkor pirosan világítanak a piktogramok), vagy a D-mode-nak nevezett karakterisztika-állítóval szórakoznánk (ekkor fehér színben kapjuk a funkciógomboka)t. Van Normal, Eco és Sport mód: a kormány és a gázpedál érzékenysége módosul, de egyedül Sport módban érezni tényleges változást. Ezen a kiegészítő kijelzőn még a ránk ható G-erőket is nézegethetjük, ami furcsa, mert a 110 lóerő azért nem helyezi hátrébb a vesémet.

Bosszantó apróságok is akadnak, kezdve a fedélzeti számítógép kezelésétől (igen, a műszeregység melletti fekete pöcköt kell nyomkodni), a középső könyöktámasz hiányán át a három teljesen összehangolatlan digitális kijelzőig.

Ami a leghihetetlenebb, hogy még a motor is okozott némi meglepetést. Hiába ugyanaz az 1,5-ös dci van benne, amit a Renault és a Dacia is használ, hiába ugyannanyi a teljesítménye (110 lóerő), mégis másnak érződik. A hangja elég tolakodó, érces dízelhang, de amint elindulunk, elviselhetővé válik, tényleg a városra lett kitalálva. Aszondja, hogy egyes. 20-nál már jöhet a kettes és gyakorlatilag 10 km/h egységenként lehet egyet váltani, vagyis 60-nál már vígan veszi a hatodikat. Érdekes megoldás, s ha az ember nem utál folyamatosan váltogatni, maximálisan kihasználható a nyomaték. Már alul is húz, és a gyors elváltogatások miatt három nagyot is tol, egész élvezetes módon. A rövid fokozatkiosztás előnye, hogy meredek emelkedőn is simán elstartol kettesben, viszont autópályatempónál, vagyis 130-as sebességnél 3000-et forog! Nagyon kéne egy hetedik, bár okosabb megoldás lehet, ha hosszabbak lennének a fokozatok.

A futómű a nagy kerekek miatt is feszes, megérezni a nagyobb kátyúkat, ezzel együtt stabilan fogja az utat. Összességében jó vezetni a Juke-ot, a magas építés tényleg ad egyfajta magabiztosságot a hagyományos kisautókkal – Note, Polo, SX4 – szemben. Persze ezt meg is kell fizetni, de nem annyira elszállt az ára. Valamivel 4 millió felett indul az 1,6-os benzines alapmodell, de az általunk próbált csúcsfelszereltségű dízel is megáll 5,6-nál. Az impozáns, 190 lovas turbós benzinessel persze 7 fölé is strófolható az ára, mégis úgy vélem, összességében nem vészes. Sajnos mára annyira elszaladtak az újautó-árak, hogy egy sima dízel Fabiát is játszva felkonfigurálhatunk 5 millió fölé.

És hogy kinek szól a Juke? Azoknak, akik szeretik, ha megnézik őket. Biztos hogy a forma fogja eladni, mert a belső tulajdonságai teljesen átlagosak. Szeret vagy nem szeret? Ez itt a kérdés.