Vokswagen Polo 1,2 TSI: a tökéletes kevés

Ha nagyon megeröltetem magam, azért némi emlékfoszlányok mintha mégis előbújnának. Először is nem ötlik fel bennem semmi rossz, amiért utáltam volna. A pilóta beül, indít, megy, kiszáll. A világ legtermészetesebb dolga. Ahogy fanyalogni, úgy rajongani is nehéz, ha a Polo jut az ember eszébe. Az agy örül, a szív unatkozik. Lehet ezt egyáltalán szeretni? Embere válogatja.

Ennél racionálisabb dizájn nem nagyon létezik, nem véletlenül hasonlítgatja magát mindenki a Polo-hoz. Annak ellenére, hogy egyetlen emlékezetes forma vagy vonal sincs rajta, valahogy mégis nagyon egységes a kép – és hát összetéveszthetetlenül Volkswagen. Olyan, mint egy Golf, csak valamivel kisebb, nem nehéz összekeverni őket. Az utastér kialakításánál a fő eszköz a vonalzó volt. Komoly és felnőttes, talán még rideg is valamennyire. Ijesztő, hogyan lehet ennyire kizárni az érzelmeket – dehát a németeket ezért szeretjük. Még véletlenül sincs benne semmi játékosság, de nem lehet rá egy rossz szót sem szólni, mert hibátlanul meg van építve. Illesztési hézagok nuku, nyikorgás nichts, ergonómiai hibák kizárva. Minden ott és úgy van elhelyezve, ahogy azt az évszázados német mérnöki tudomány etikai kódexe megkívánja. Az első ülések kényelmesek, hátul viszont csak átlagos a hely, ennél már több kategóriatárs is többet tud. A csomagtartó a maga 280 literével kisebb túrákra elég, de egy nyaralásra már kevés. Régen volt kombi is a Polo-ból, kár, hogy már nem gyártanak ilyet.

Tíz évnél is többet szolgált ki a Volkswagen csoport előző népszerű tömegmotorja, a négyhengeres 1,6-os benzines. 105 lóerőt tudott, s találkoztunk vele a hármas Golf-tól a Skodákon és Seatokon át még Audi-modellekben is. Megbízható volt, de tavaly végleg nyugdíjazták. Helyette kijött a kis turbós-benzines motorcsalád, melynek legkisebb és legifjabb tagja dolgozik a Polo-ban. Az 1,2 TSI az elődjéhez képest pontosan ugyanannyit, vagyis 105 lóerőt tud, csak jobban. Csendesebb, nyomatékosabb és takarékosabb. Alapjáraton konkrétan semmit sem lehet belőle érezni vagy hallani. Ha felnyitjuk a motorházat, akkor már van hangja, úgy nagyjából annyi, mint egy jól kifejlett házilégynek. Alacsony fordulaton is elketyeg, de jól lehet pörgetni, s a 130-as tempót huzamosabb ideig bírja, nem kell félnünk az autópályától. 7 litert fogyasztott sok várossal, -10 fokokkal és rövid utakon. Azt hiszem, ez rendesen belefér, főleg, hogy autóúton ez gyorsan elindult lefelé. Szerintem a 6 liter simán kihozható normál körülmények között.

A kormány könnyen jár, talán egy kicsit túl érzéketlen is, de minden más kitűnő. A váltó álomszerűen kattintgatható, dehát kérem, ez egy Volkswagen, az lenne a csoda, ha akadozna. A futómű rendben veszi az akadályokat, nem vall szégyent nagyobb sebességnél és hirtelen kanyargásnál sem, inkább kényelmes, mint feszes a hangolása. A Polo 3,3 milliós alapára könnyen felszökött 4,4-re a tesztautó motorjával és felszereltségével, pedig semmi különleges nincs benne. Ha megnézzük, sajnos, a többiek sem olcsóbbak. Ez van, 2012-ben ennyibe kerül egy tisztességes kisautó.

Aki excel-táblák között érzi jól magát, rendet tart az íróasztalán és gyerekkorában jobban szerette a matekot, mint a bujócskát, jól fogja érezni magát a Polo-ban. Nevet adni egy autónak? Eh,.gyerekes... Színes beltér? Minek?Az autó vigyen el, ahová akarom és kész. Ne kelljen vele foglalkoznom. Hogy én mit gondolok róla? Nekem egy autó több, mint hideg fém. De jó, belátom: a Polo tökéletes.