Bruce Willis is dadogott

Meghívlak benneteket egy mesebeli kirándulásra. Mindenki húzzon a fejére egy állatjelmezt, utána elmegyünk a varázserdőbe. Most feküdjetek le a varázsszőnyegre, és képzeljétek azt, hogy messzire repít benneteket.
Máris a mesebeli helyen érezzük magunkat, pedig csak a Fővárosi Beszédjavító Intézet nyitott napján ülünk, s képernyőn, „élő adásban” leshetünk be a meseterápiás foglalkozásra. Lelkes óvodásokat látunk, akik a játék hevében észre sem veszik, hogy nagyon is határozott céllal hozták ide őket a szüleik.

A hatéves Andor boldogan fut édesanyjához, s izgatottan faggatja, milyen farkasnak találta. Azért bújt a bőrükbe, mert szereti ezeket a ragadozókat. – És milyen mesebeli helyre „repültél”? – kérdezem. Kis gondolkodás után válaszol: az ovi¬ba. Kiderül azonban, hogy Andor életének nem igazán ez a legboldogabb helyszíne. Mióta óvodás, zárkózottá vált, a kudarctűrő képessége a nullával egyenlő. Soha nem derült ki, milyen konfliktus érte a közösségben, de a lényeg, hogy amióta a Beszédjavítóba jár, mintha kicserélték volna. Ősszel már iskolás lesz. – Megfordultunk pár helyen, eredménytelenül. Egy barátnőm javasolta, hogy ide jöjjünk – meséli Fenyvesi Andrea, Andor édesanyja. – Kiderült, hogy a kisfiamnak visszamaradt csecsemőkori reflexproblémái vannak, s a ragozással és némely hangzóval is hadilábon állt. Ráadásul az agyféltekéi sem megfelelően működtek, balkezes volt, de jobbszemes. Itt, az intézetben mozgásterapeuta kezdett el foglalkozni vele, de bekapcsolódott a meseterápiás foglalkozásokba is. Fantasztikus szakemberek kezébe került. Most, két év után elmondhatom, hogy Andor iskolaérett, és ugyanolyan boldog, egészséges kisfiú, mint a kortársai. Az óvodában sincsenek már nehézségei – mondja Andrea.

A Fővárosi Beszédjavító Intézet szeretné tudatosítani, hogy a számos ember életét megnehezítő kommunikációs zavarok bármely életszakaszban orvosolhatók. – Hazánkban több tízezerre tehető azok száma, akik valamilyen beszédproblémával küszködnek. Az óvodás korú gyerekek 40-50 százaléka logopédiai ellátásra szorul – mondja Mosányi Emőke, aki négy éve igazgatja az intézetet. – A két és fél éves gyereknek körülbelül 50 szót kellene mondania, ehhez képest egyre több az olyan kicsi, aki ebben a korban még egyáltalán nem beszél. Az okokat csak találgatni lehet, de szerepet játszhat benne az is, hogy egyre kevesebbet beszélnek hozzájuk a szüleik. Szerintem több szempontból is előnyös, hogy hároméves kortól lesz kötelező az óvoda. Korábban a látókörünkbe kerülnek az apróságok, így könnyebben kiszűrhető a beszédzavar, ami, ha nem kezelik, a későbbiekben óriási hátrányt jelent az élet számos területén. Nemrég keresett fel egy 30 éves férfi, akinek, miután „rendbe tettük” a hangját, megváltozott az élete is: sokkal jobb munkahelyet talált a korábbinál. A közhiedelemmel ellentétben a logopédus nem csak az „r”, az „sz” és más hangok helyes kiejtésén munkálkodik. Súlyosabb beszédzavarnál gyógytornászt, mozgásterapeutát, konduktort, pszichológust is be kell vonni a terápiába. Az intézetünkben ingyenes szűrési akciót kezdeményeztünk, bárki felkereshet bennünket – mondja az igazgatónő.

A Fővárosi Beszédjavító csaknem 1200 gyerekkel foglalkozik évente. De mi a helyzet vidéken? Mosányi Emőke szerint nem túl rózsás a helyzet. Felnőttellátás alig van. ¬Előfordul, hogy az önkormányzatok az óvodákban és az iskolákban éppen a logopéduson próbálnak spórolni, mert nem tudják a szolgáltatást finanszírozni. Pedig ott is találhatók beszédproblémával küzdő gyerekek.