Fejünkben élő szörnyek

A szorongás a stresszhelyzetre adott normális válasz. Fontos túlélési funkció, mely a félelemérzésben gyökerezik, s veszély esetén menekülésre vagy harcra ösztönöz. Kóros állapotról akkor beszélünk, ha olyankor is jelentkezik, mikor nincs vészhelyzet. vagy olyan erővel, hogy a rendes életvitelében is zavarja az embert. A szorongásos zavarok különböznek a hétköznapi értelemben vett idegességérzéstől, mondja Farkas Edit pszichiáter. Gyakori a minden egyéb érzést elsöprő pánik, a rögeszmés gondolatok, a fájdalmas, tolakodó emlékek, az ismétlődő rémálmok, s nem hiányoznak a fizikai tünetek sem: hevesen dobogó szív, izomfeszültség, a gyomor fájdalmas összerándulása.

A szorongásos zavarban szenvedők állandóan aggódnak, fáradtnak, levertnek érzik magukat. Egészen hétköznapi dolgok keltik fel bennük ezt az érzést: aggódnak a munkájuk, egészségük, anyagi biztonságuk, esetleg valamilyen rendszeresen elvégzendő tevékenység – mint például az autóvezetés vagy az ebédfőzés – miatt. A kellemetlenségek elől gyakran az alkoholban vagy a drogokban keresnek menedéket. A tünetek azonban nem múlnak, sőt az idő elteltével egyre inkább romlik a munkahelyi vagy az iskolai teljesítmény, s a személyes kapcsolatok is sérülnek. Ezek tovább fokozzák a betegek szorongását, ami végül elmagányosodáshoz, depresszióhoz is vezethet. Segítség híján sajnos nem ritka az öngyilkosság sem.

A leggyakoribb a pánikroham, amikor rövid ideig tartó, szélsőséges szorongás tör rá az emberre. A tünetek ijesztőek: légszomj, izzadás, reszketés, zsibbadás, mellkasi fájdalom – nem csoda, hogy gyakran gyanakszik szívinfarktusra az elszenvedőjük.

A másik gyakori szorongásos zavar a fóbia, ami indokolatlan, túlzott félelmet jelent bizonyos tárgyaktól, helyzetektől, személyektől. Katalin sem gondolta, hogy fóbiá¬ja van, bár mindig is érezte, nem normális, ahogyan a pókok látványára reagál: „Gyerekkoromban, ha megláttam egy pókot, teljesen lemerevedtem és torkom szakadtából üvöltöttem. Voltak rosszabb időszakok is, olyankor éjjel pókkal álmodtam, és sikítva ébredtem. Azt mondták, hiszti, majd elmúlik. Nem múlt el, helyette még rosszabb lett a helyzet. Nem tudtam takarítani, mert ha megláttam egy pókot, fejvesztve menekültem, s csak akkor voltam hajlandó visszamenni a szobába, ha valaki széttaposta. Az sem volt elég, ha megfogta, hiszen akkor vissza tudott volna jönni a szerencsétlen állat… Végül a férjem biztatására fordultam pszichiáterhez. Jó úton haladok: bár a pókokat továbbra sem fogom meg, de ha a lakásban egyedül vagyok egy ilyen «vadállattal», hangyairtóval lefújom, és a tetemét már hajlandó vagyok összeporszívózni.” A pókoktól, szőrös állatoktól sokan tartanak, de gyakori a repüléstől való félelem, és nagyon sokan rettegnek például a nyilvános mellékhelyiségek használatától.

A kényszerbetegségek is a szorongásos zavarok közé tartoznak. A betegnek felkavaró és megmagyarázhatatlan gondolatai támadnak, kényszert érez rá, hogy újra meg újra elvégezzen bizonyos mozdulatokat, melyekkel enyhíteni véli a feszültséget – ilyen lehet például a gyakori kézmosás vagy az ajtó bezárásának állandó ellenőrzése. A poszttraumás stressz olyan embereknél fordul elő, akik valamilyen súlyos vagy félelmetes érzelmi eseményt „éltek túl” – legyen az a közeli hozzátartozó halála, a munkahely elvesztése, esetleg egy baleset.

A szorongásos zavarok eredete egyértelműen nem tisztázott, de az öröklött tényezők és a környezeti stressz mindenképp szerepet játszik a kialakulásukban. A tünetekkel sokan nem fordulnak orvoshoz. Ennek egyik oka, hogy a betegségük nem tudatosul bennük, másrészt attól tartanak, hogy a család, a barátok, a munkatársak megbélyegzik őket. A kezelés során a gyógyszerek mellett fontos a pszichoterápia, valamint a stresszoldó módszerek alkalmazása.