Kongatják a Vidám Park vészharangját

Az ősz nyomasztó letargiáját boldog visítás töri meg. Egy óriás dinoszaurusz meresztgeti tátogató pofáját a Széchenyi fürdő felé, a testéből kinövő csápokra „kötözött” emberek torkuk szakadtából üvöltenek. Mintha nem lenne elég sokkoló a pörgő-forgó T. rexnek a belső szerveket garantáltan átrendező rázása, vagy csupán az utasok sivítozásának elnyomására szolgál, de ráadásképpen dobhártyaszaggatóan üvölt a zene. Minden játéknál más és más zeneszám – így növelve a vidám parkbeli káoszt. És valószínűleg az adrenalinszintünket is.

Ne tévessze meg az olvasót a fejedelmi többes szám használata! A Vidám Parkban két embertípus lelhető fel.
Az egyik fajta, a dinó karjából épp csak szabadulván, rögvest a Torony kapujához kacsázik, hogy mielőbb 37 méterig, tizenkét emelet magasba lendüljön, majd egy menet alatt többször hirtelen zuhanni kezdjen és megtapasztalja a szabadesés – majdnem halál közeli – élményét. Ezután áttámolyog, mondjuk, a Top Spinhez, hogy 18 méterrel a föld fölött az orsóként meg-megpördülő, többször átforduló gondolán fülig torzuló szájjal fokozza a feszültségkeltő hatást. Neki a Repülő Cirkusz háromdimenziós forgása meg az Ikarus szűnni nem akaró pörgése csak olyan levezetésféle mulatság.
A másik embertípus gyomra már az említett játékok puszta látványától beadja a kulcsot – sajnálatos módon idesorolandó a szerző is, aki beéri jóval kisebb ad¬re-nalinfröccsel is. Amilyen dózissal például a 90 éves, műemlékké nyilvánított Hullámvasút szolgál. Bár az Európában egyedülálló favázas szerkezet maximum 40 km/órás sebességgel „cammog” modern társaihoz képest, én kitartóan markolom a sárkányfejes kocsi korlátját.

– A fa nyekereg, ha öreg, ha új – induláskor valószínűleg megnyugtatásul szánja megjegyzését alkalmi utastársam, majd a kanyarban rásegít. – Nagysimonyinál jobban megdől a vasúti kocsi!

A hatvanas férfi a „light menet” után odasétál az egyik padhoz, és belefeledkezik félbehagyott ceruzarajzába. Nincs ellenére a kíváncsiskodás, a Hullámvasutat örökíti meg.

– A tízéves születésnapomon hoztak el először a szüleim a Vidám Parkba. Később bevezettem a gyerekeimmel, aztán a három unokámmal, hogy minden páros héten vasárnap délután felváltva eljövök velük kettesben a Városligetbe. Hol ide, hol az állatkertbe, a cirkuszba vagy a csónakázótóhoz – meséli Mályi Zoltán.

Gyereknek nyoma sincs. Ahogy páros hét és vasárnap sincs ma.
– Hisz a véletlenekben? Én nem. Jó pár évvel ezelőtt épp aznap jártunk itt, amikor az Európai Hullámvasút Klub a budapesti hullámvasúttal kezdte aktuális körútját. Az angol alapítású klubnak akkoriban úgy nyolcvan tagja volt, svájciaktól a hollandokon át a németekig mind-mind fanatikus hullámrajongó. Beszippantott a lelkesedésük, dőltek belőlük az úti élmények, történetek. Nélkülük tán sosem tudatosodott volna bennem, hogy a mi nyikorgó, zörgő, rázós szerkezetünk micsoda ritkaság.

Akkor és ott a „hullámfertőzés” Mályi Zoltánt is megtámadta, évente orvosolja: a nyaralási útvonalukat valahogy mindig keresztezi egy-két sínpár. Számára eddig a csúcs a németországi Colossus, Európa legmagasabb favázas hullámvasútja, amely 125 ezer fából készült.

Hiába a fényképezőgép és videofelvevő, hobbiból minden helyről készít egy-egy saját rajzot is. A mi hullámvasutunk eddig hiányzott a sorból. Hiszen itt volt kéznél, akár minden páros héten láthatta!

De a hírek hallatán most Mályi Zoltán is megijedt: hátha a Vidám Park november 4-i zárása ezúttal nem csak az idei szezont búcsúztatja.

A tulajdonos Fővárosi Önkormányzat régóta tervezi a Vidám Park bezárását. Tarlós István főpolgármester nem¬egyszer elmondta, hogy az új városvezetés a parkot 2010-ben katasztrofális gazdasági helyzetben vette át. Lényegében csődbe ment a folyamatosan csökkenő látogatószám miatt. Az ezredforduló táján még évente egymillió ember (háromnegyedük magyar) élvezte a játékokat – tavaly már csupán 300 ezer.

– A gazdasági válság végképp betette a kiskaput – magyarázza Fehér Mariann, a Vidám Park szóvivője. – Ráadásul az öt hónapos szezon alatt, legyen bármilyen kegyes is az időjárás, szinte képtelenség kigazdálkodni az egész évre való költségeket. Hiába áll kígyózó sor a bejáratnál például az éjszakai bulik előtt…

A parknak évente 50 és 150 millió forint közötti tulajdonosi támogatásra van szüksége ahhoz, hogy a szolgáltatást fenn tudja tartani. Eddig így ment, de ez a jövőben a tulajdonos számára vállalhatatlan.

Láthatóan mindenki felkészült rá, hogy október elején a Fővárosi Közgyűlés nem húzza ki többé a hullámvölgyből a Vidám Parkot. Ám akkor a döntést a hónap végére halasztották. Majd múlt héten ez a kegyelemdöfés is elmaradt. Indoklás nélkül visszavonták a bezárásról szóló javaslatot.

Pedig az előterjesztésben már mindent „végigzongoráztak”. Az értékesíthető vagyontárgyak eladásából 100–250 millió forint bevételt remélnek, a korábbi leépítések után megmaradt majd’ hatvan szakdolgozónak felmondanak. Rendelkeztek a műemlék játékok sorsáról is: többek között a Körhinta, a Hullám- és a Barlangvasút megóvásáról, esetleges üzemeltetéséről a Vidám Park területének jövőbeni gazdája, a szomszédos Fővárosi Állat- és Növénykert (Fánk) gondoskodik majd.

A bezárással a Fánk mindenképpen nyerne.
A park területének átvételével ugyanis megoldódna az állatkert évek óta napirenden lévő bővítése. Helyszűke miatt már el kellett köszönnünk a nagy testű patások többségétől és a csimpánzoktól. Ha villámgyorsan nem nőhet a kifutók területe, elbúcsúzhatnánk az elefánttól, a nagymacskáktól és az orrszarvúktól is.

– A Vidám Parkot nem azért fogják bezárni, mert az állatkertnek kell a hely, hanem azért, mert tönkrement – szögezte le Persányi Miklós, az állatkert főigazgatója. – Közpénzből üzemeltetett, veszteséges szórakoztató parkok fenntartása piacgazdaságokban sehol sem jellemző.

A Fánk évente mintegy egymillió látogatót fogad. A főigazgató biztosra veszi, hogy a különböző korosztályoknak szánt tematikus játszóterekkel meg a magyar (állat)mesék kertjével ez a szám növekedni fog. A fejlesztéseket alapvetően uniós forrásokból tervezik. A kezdés időpontja csak a főváros döntésén múlik.
A halogatással a Fánk mindenképpen veszít.

Ami tegnap még ócskának, avíttnak tűnhetett, az ma, a bezárás árnyékában egész biztosan nosztalgikussá nemesül. Így az Elvarázsolt kastély kopott ablaktábláit meg a fájdalmasan nyikorgó lépcsőket (a hullámlemezes bódékkal együtt) a retrodivat javára írom. A habkönnyű nyári ruhák ideje október végére lecsengett, úgyhogy az alsó légfúvónál elmarad a Marilyn Monroe-féle nagyjelenet. Az 1930-as években viszont erkölcsvédelmi okokból tiltotta be a rendőrség a szoknyafelfújó szerkezetet – mesél a Vidám Park egyik elődjének számító Vurstli időszakáról Losits Géza amatőr helytörténész.

Gyerekként jócskán koppant a fejem a Tükörútvesztőben. Felnőttként két perc alatt megteszem a távot – ami leginkább annak a friss felismerésnek tudható be, hogy előttem már sokan végigtapogatták a plexilapokat, csak követnem kell a mellmagasságban sorjázó ujjlenyomatokat. A kézről kísérőmnek az egykori rázó medence ugrik be: a leleményes tulajdonos pénzt dobott a kádba, ám aki érte nyúlt, azt gyengeárammal megrázta a víz.

A XX. század elején született egy határozat, amely szerette volna kiparancsolni a Városligetből a forgóbolondságokat, a csepűrágást, a körhintát (amelyet kezdetben emberek toltak napi egy hordó sör fizetségért), a kutya-, bolha- és marionettszínházakat. A Vurstli mégis maradt, de 1910-ben megjelent a konkurencia: a Bajorországból Pestre költöző Meinhard család révén. Az Angol Parkra keresztelt területen az igényesebb szórakozásra vágyók számára épült meg többek között a Hullámvasút és a Sikló. A magas technikai színvonalú játékok eltérítették a tömegeket az ütött-kopott Vurstlitól, amely megmaradt a kispénzű bakáknak és cselédlányoknak.

Következő megállónk a Túlvilág kapuja, amely nem más, mint gyermekkorom Szellemvasútja átalakítva – de nem A tanú című film alapján, itt Bástya elvtárs nem sivít ránk. Azért a szocializmus annak idején a szórakoztatás terén is kijelölte a kívánatos utat!

– 1950 tavaszán az Angol Park Rt.-ből Vidám Park néven állami vállalatot hoztak létre, melyhez hozzácsatolták az egykori Vurstlit is. A hatalmas átalakítások mintájául a moszkvai gyermekparadicsom, a Gorkij Park szolgált. Az Elvarázsolt kastély például az átépítés után „ezerféle gunyoros formában mutatta be a régi világ urainak haszontalan éltét” – idézi Losits Géza a korabeli Friss Újságot.

Nincs olyan ember a parkban, aki ne keseregne a bezárás miatt. Ám biztos, ami biztos, inkább csak név nélkül – arra az esetre is gondolván, hátha mégsem kerül lakat rá… A játékoknál segédkező és a nyilatkozástól eltiltott diákmunkások főként a bruttó 550 forintos órabérüket siratják, merthogy a pörgő-forgó alkalmatosságoktól már rég megcsömörlöttek. A céllövöldés és a horgászos vállalkozók értetlenül tárják szét karjukat: nekik még a helybérleti díj kifizetése után is bőven megéri a működés; a Vidám Parknak hogyhogy nem nyereséges az üzlet?!

– Azt szeretem a legjobban, mikor a bécsi Práterrel meg a párizsi Disneylanddel példálóznak – fakad ki Fehér Mariann egy vidám parkos hamisítatlan retro óriáshamburger mellett. – A Vidám Park teljes árú jegye 4900, a kedvezményes 3500 forintba kerül; ez majdnem mindenre jogosít. A Práterbe ugyan ingyenes a belépés, de nem lehet öt euró (kb. 1400 forint) alatt megúszni egy menetet. Disneylandben pedig az egynapos felnőttjegy ára 61 euró (17 ezer forint), és nyaranta egyórás a sorban állás minden attrakció előtt. A tulajdonviszonyok sem azonosak. A Práter földterülete ugyan a bécsi önkormányzaté, de ötven vállalkozó bérli, működteti és gondozza a szórakoztató park létesítményeit.

A városvezetésnek eltökélt célja, hogy Budapestnek legyen vidámparkja – hangzott el Bagdy Gábor főpolgármester-helyettestől egy tévés hírműsorban. Ugyanakkor nincs egymilliárd forintja a hagyományőrzés és a megújulás ötvözéséért 2005-ben Golden Pony-díjban részesült Vidám Park felújításához.

Patthelyzet?
Talán mégsem. A Wing Zrt. ingatlanvállalkozás ugyanis nemrég közleményben tudatta, hogy korszerű vidámpark létrehozását tervezi a IX. kerületben, már felvették a kapcsolatot a főváros vezetésével. A Duna Passage nevű terv több milliárd forintos beruházással valósulna meg, a Rákóczi hídtól délre fekvő, a folyó által körbevett, 14,5 hektáros területen. Az egész esztendőben nyitva tartó park nyitásáig két-három évet kell várni.

Budapest tehát nem sokáig maradna vidámpark nélkül. De egy réges-régi hagyománnyal szegényebb lenne: több mint kétszáz év után a „mulatóhely” eltűnhet a Városligetből.

November 4-én, vasárnap este a Vidám Park bezárta kapuit.
Jelen állapot szerint a szezon zárult.