Peugeot 3008 Hybrid4: van hibrid a Toyotán kívül

A Peugeot sosem volt az a nagyon innovatív gyártó, de a termékeik általában jól néztek ki és ezért fogytak is – gondoljunk csak a 206-osra vagy a 307-esre. A maguk idejében előremutató formájú, átlagos technikájú kocsik voltak. De a nép szerette őket. A kétezres évek elejének-közepének minőségi elhajlása után az új generációs Peugeot-ok rettenetesen jó minőséget mutatnak, s a 3008 is ilyen. Kívülről nem szép, de ennek ellenére nekem mégis borzasztóan tetszik. Miért? Nagyon megmagyarázni nem tudom, talán az arányok miatt. Magas építésű, de nem túlságosan, épp csak annyira, hogy biztonságosan átlássuk a forgalmat. Családi autó, de nem egy batár, parkolni is lehet vele, még a belvárosban is. Nem agresszív, nem szigorú, de kellőképpen menő az arckifejezése, pláne a LED-es nappali menetfénnyel, ami a Hybrid4 esetében széria.

De ez mind semmi ahhoz képest, ami belül van. A 3008 belseje az egyik legszebb, amit tömeggyártók kínálatában jelenleg megtalálhatunk. Jó minőségű és nagyon látványos a döntött középkonzol a sok kapcsolóval és a megemelt kardánalagúttal. Gyönyörűek, bár kissé tükröződnek a műszerek, az üléspozíció tökéletes. A nagy középső képernyő a szokásos francia logikával működik, pár nap alatt bele lehet jönni, a grafikája szép és mindent tud. Van még eltüntethető műanyaglapra vetített információ, bár ez még az első generációs, vagyis csak a sebességet mutatja – az 508-ban itt már a navigáció útmutatását is látjuk. A pompás összhatásba csak néhány apróság rondít bele. Az ülésfűtés kapcsolója például az ülőlap szélén található, menet közben találomra tudjuk csak állítani, ráadásul az utasét sem tudjuk kikapcsolni. A kormányon továbbra sincs egyetlen gomb sem, a kormány mögötti füleken lehet a hifit és a tempomatot kapcsolgatni, szintén vakon. A 3008 egyébként teljesértékű családi gépjármű. Hátulra is jutott hely a lábaknak és a fejnek, s rengeteg tárolórekeszt rejtettek el a padlótól a plafonig. Az akkumulátorok a csomagtartóból vesznek el helyet, így 380 liternyivel gazdálkodhatunk. A perem lehajtható, így hosszú sík felület alakítható ki.

A Hybrid4-nek elkeresztelt hibridrendszer a világ első dízel-elektromos kombója, ami becsülendő, de sajnos ki kell mondani, hogy sok értelme nincs. Bár kétségtelenül szupermenő párszáz métert ZEV, azaz teljesen elektromos módban megtenni, vagy dugóban élvezni a csendet, de egy fejlettebb start-stop rendszer (például a 208-asé) is tudja csaknem ugyanezt. Merthogy a nap végén minden autó a benzinkúton köt ki, itt pedig a kétliteres dízelmotorral és 37 lóerős elektromotorral szerelt hibrid előnye maximum hajszálakban mérhető. A fogyasztás nálunk a következőképpen alakult: nagy dugóban 6 körül, átlagos városi forgalomban 6,5 körül, országúton megint csak 6 körül. Az a baj, hogy a Peugeot dízelmotorjai vannak olyan takarékosak, hogy ugyanezt tudják mindenféle hibridség nélkül is. Igen: télen, városban is. A hibrid egyetlen előnye, hogy sport fokozatban mind a 200 lóerőt kiereszti, és ilyenkor érezhetően nagyobbat lép, mint a hagyományos dízel rokona. A robotizált váltó itt sem remekel, olyan lassan vált, hogy kissé bólogatós tőle a gyorsítás. A váltó melletti forgókapcsolóval választható egyébként az állandó négykerékhajtás, az elektromos és a sport mód, a váltó mögötti fülekkel pedig megvan a kézzel váltás elméleti lehetősége is, de azt senki sem fogja használni.

Vezetni kényelmes, mert a futóműve toleráns, az autó siklik az úton, s rendesen kizárták a külvilágot. Ki lehet benne bírni sok órát egyhuzamban, nem fáraszt le benne a vezetés.

A sima kétliteres dízel a legmagasabb Allure felszereltséggel 8 millió, a hibrid ára pedig 9,3. Szóval a 3008 ebben a felszereltségben azonnal kéne, de a hibrid modell felárát megspórolva sem maradunk le semmiről. Továbbra is a Toyotáé tehát az egyetlen olyan hibrid rendszer, aminek ténylegesen van értelme, de ez a 3008 érdemeiből semmit sem von le. Ízléses autó, gyönyörű belsővel, minőségi kivitelben. De hibridben felejtős.