Orvosok nyugdíba kényszerítve

 Nem tudok úgy bemenni, hogy ne találnám a klinikán, de úgy sem, hogy ne legyen épp beteggel. De az is biztos, hogy két telefonja közül az egyik biztosan megszólal, ahogy az is: valaki segítségért hívja. Ha elindulunk a folyosón, nincs, hogy ne állna le útközben valakivel két mondatra, hogy megtudja, hogy van, de a szobájában is mindig megtalálja egy-egy kolléga, hogy tanácsot kérjen, vagy csak egy kávé mellett megvitassák a heti történéseket.

“Minden nap reggel hétkor indulok, fél 8-kor a klinikán vagyok, jön a reggeli konferencia, fél 9-től pedig a műtétek. Hat-hét körül indulok haza, persze ebben benne van az is, hogy a kollégákkal megbeszéljük a legfrissebb dolgokat, mert hát az egyetem nemcsak gyógyító, hanem oktató-, kutatóhely is egyben. Mindezt pedig nem is lehet nyolc órában csinálni”- meséli Weltner doktor. Vagyis dr. Weltner János, a Semmelweis Egyetem I-es számú sebészeti klinikájának sebésze, az intézmény egyik megkerülhetetlen “darabja”. Nem csoda, hiszen már több, mint 40 éve dolgozik itt, az Üllői úton.

Ugyanabban az épületben, ugyanazon az osztályon, ahogy útja is ugyanazon a vonalon viszi hol az ambulanciára, hol a műtőbe, vagy épp a vizsgálóba. És ugyanazzal a lendülettel, szeretettel és alázattal, mint anno, első munkanapján, 1968-ban. Hogy hogyan éli meg, hogy íróasztal mögül most mégis úgy gondolják: vége, Weltner doktor holnaptól inkább sétáltassa a parkban a kutyáját, írja meg emlékeit és aludjon nyugodtan minden reggel, ameddig csak akar, mert hiszen betöltötte a nyugdíj korhatárt, hát élvezze inkább a jól megérdemelt pihenést? Ő nem akar pihenni. Nem érzi, hogy elfáradt volna, csak azt: ha ez mostantól nincs, nemcsak munkáját, de hobbiját és hivatását is elveszik.

“Meg vagyok lepődve, hogy jogállamban ilyet meg lehet csinálni. Ahogy az is megdöbbentő, hogy a XXI. században, amikor a hozzáadott értékre és az intellektusra a legnagyobb szükség van, épp ezen a területen akarnak, ráadásul egészen minimális megtakarításra számítva spórolni. Akkor, amikor már most is nem egy kolléga önkéntesként látja el munkáját, vagy látszat négyórás szerződéssel végzi a nagyon is teljes idős munkáját? Ráadásul az egészet kormányhatározatban intézik, ami pláne szabálytalan, hiszen az csak és kizárólag a kormánytagokra érvényes. Ez nem jogszabály. Hogy ránk nézve is hatályos legyen, kormányrendeletet kellett volna írni - háborog Weltner doktor, aki nem akar elmenni. “Nálunk a kollégák 10 százalékát érinti a nyugdíjazás, de lesz, aki dacból biztosan nem kéri a foglalkoztatását. Borzasztó méltatlan ez mind nekünk, mind a betegeink számára. Már most nagyon sokan jönnek, hogy mi lesz, és én nem tudok mit mondani. A kérvényezés egy dolog, de az egyetem már most is annyira szorult helyzetben van, hogy nem lesz más választása, mint elküldeni minket. Az elmúlt két évben az oktatásból 40 százaléknyit, az egészségügyben inflációs hatásként csak az ellátások ellentételezésére kialakított úgynevezett HBCS (homogén betegségcsoportok) befagyasztásával 20 százalékot vontak ki. Nincs máshoz nyúlniuk, mint a létszámhoz”- folytatja a főorvos, aki most az ombudsmanhoz és az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz is fordult a szerinte teljességgel alkotmányellenes helyzet miatt. Egyébként addig is dolgozik, a kormány korábbi, decemberi rendelkezése értelmében választott. Ugyan nyugdíja magasabb lett volna, mint főorvosi fizetése, de ő mégis az utóbbi mellett döntött. Mert dolgozni akar.