Bókolva csábítanak

A nyári tőzike aligha követi ebben a kis rokont, mert leginkább a lápos, mocsaras, gyakori vízborításos területek lakója, s mint ilyen, az alföldi folyók árterein tenyészik tömegesen. Így legföljebb a kerti tavakat szegélyező vízi-lápi növények között kaphat helyet, ahol jól mutathat üdezöld, szálas levelei közül kiemelkedő fehér virágaival. Hogy pedig most éppen őrá irányítjuk a figyelmet, egyszerű az oka: az idén a nyári tőzike (Leucojum aestivum) az év vadvirága. Ez a hagymás évelő az üde mocsarakban, lápokon félméteresre is megnő.

Már két esztendeje annak, hogy botanikusaink a természetszerető és természetjáró nagyközönség bevonásával évente megválasztják az év vadvirágát. Az ennek jegyében megrendezett, a múlt esztendő végén lezajlott szavazásból a nyári tőzike került ki győztesen. Azért is eshetett rá a választás, mert amellett, hogy igen dekoratív vadvirág, élőhelyeinek kiszáradása, megszűnése miatt egyes vidékeken visszaszorulóban van. És hiába védett, a virágzó példányait gyakran szedik csokorba – nem tudván ellenállni a hosszú szár csúcsán álló, harang alakú, bókoló virágok csábításának. Amelyek – nálunk legalábbis – nem nyáron, hanem április közepétől június elejéig nyílnak.