Mazda6 2,2 D - Palvin Barbi a PhD-n

Először is ismételten el kell oszlatnom egy tévhitet. Nem, nem fizetett a Mazda (sajnos) se nekem se a Szabad Föld hetilapnak egy buznyákot sem. Egyszerűen csak adtak egy autót kipróbálásra, én meg kipróbáltam és elájultam. Ráadásul a feleségem, az a drága asszony aki soha semmit nem akart magának, azóta ezzel rágja a fülemet. Hogy mikor lesz nekünk is ilyen autónk. De kezdjük az egészet az elején.

A Mazda az autóipar egyik legszimpatikusabb versenyzője aki apró kis csónakjával évek óta ügyesen lavírozik a válság és a nagy mamutok által keltett óriáshullámok között. Megbízható, jó autókat csináltak eddig is, de amit tavaly óta nyomnak arra nincsenek szavak. Az első a CX-5 volt, amin mindenki egyöntetűen hümmögött, hogy hiába lépett be későn a kompakt SUV kategóriába, tudtak nagyot gurítani. Most meg itt az új Mazda6, ami egyenesen zseniális lett és ehhez semmit nem kell tudni, elég csak ránézni. Arról most nem is beszélek, hogy a múlt héten mutatták be a hamarosan érkező Mazda3-at, ami szerintem az eddig valaha gyártott legszebb kompakt. Nagy menetben van a Mazda, na.

Szóval a 6-os. Minden szögből szép, méghozzá úgy szép, hogy nem lett megosztó a forma. Mindenkinek tetszik, nemtől, kortól és politikai hovatartozástól függetlenül: még egy gój motoros is sokáig nézegette a pirosnál és láttam a szemében, hogy valahol mélyen vágyik rá. A hűtőrácsot egy jó húsz centivel a fényszórók előtt tolja, ettől elég szigorú a tekintete. A tengelytáv rettenetesen hosszú, majdnem 12 centivel hosszabb a Passat-énál, a forma meg közelebb áll a Passat CC-hez, nagyon kupészerű. És jó mélyen ülünk, ahogy az a Mazdáknál lenni szokott. Finom és igényes anyagokból építkezik a beltér, sokkal jobb a minőségérzet, mint a kőkemény műanyagokkal operáló elődben. Az ülés hiába izzasztó anyagú ránézésre, a tapintása finom és puha. A központi képernyő nekem nem tetszik, kicsit kicsi és utólag belefabrikáltnak tűnik. Ráadásul hiába érintős, jó sok gombbal szórták körbe, amik ráadásul megismétlődnek a kézifék mellett is. Nem baj, csak szerintem kicsit felesleges. Ami viszont nem jó, hogy az USB-ről játszott zene az autó újraindítása után legelőről indul. Kicsit kellemetlen, mikor a 69-es tracknél tartottunk. A BOSE-hifi sajnos csak a csúcsmodellhez jár, és ha utána ülünk át az alapabb kocsiba akkor szánalmasan gyengének hat majd a „sima” audio rendszer. Aki tehát nem azt veszi majd, bele ne hallgasson a csúcsverzió akusztikájába. A csomagtér hatalmas, a szedáné is közel 500 literes, a zsanérok pedig ahogy kell, el vannak rejtve.

Nem tudok rosszat mondani az új 2,2-es dízelre, egyszerűen zseniálisra sikerült. Nem feleslegesen puffogtatott marketingszó a Skyactiv, hanem egy tényleg nyomatékos, csendes, takarékos és viszonylag tiszta (egy dízelmotor sose lesz az esőerdők megmentője) rendszert takar. 150 vagy 175 lóerővel lehet megvenni, de az igazság az, hogy már a kisebbik is teljesen elég. A nyomatékgörbéje szerintem nem is görbe, hanem egy trapéz, annyira egyenletesen húz gyakorlatilag az alapfordulatról. Emellett hihetetlenül csendes és takarékos is. A városi körön 6 alatt tudtam maradni, autópályán meg simán tartja az 5 litert ha betartjuk a szabályokat. Ez már gyakorlatilag a BMW szintje, márpedig köztudottan ők készítik jelenleg a legjobb dízelmotorokat. De a Mazda átkozottul közel van hozzá.
A kéziváltó a Mazdától megszokott minőség: rövid úton, határozottan jár, kifejezetten élevezetes darab. A futóművel nem volt bajom, lehet vele gyorsan kanyarodni és nem jön zavarba rossz úton sem, ilyenkor egy kicsit viszont ráz. De ilyen egy sportos középkategóriás, aki hajót szeretne az nézegessen C5-ösöket.
Van sok vezetéstámogató technológia is, tehát nemcsak szép, de okos is a 6-os. A távolságtartó tempomat például remek, ahogy a holttérfigyelő is jó szolgálatot tesz. A CX-5-ben már idegesített a sávtartó, ami a szaggatott vonalról leszédülve csipog, de a kelleténél gyakrabban jelzett be, ezért inkább kikapcsoltam. Na a cucc mostmár nem csipog hanem idegesítően búg, talán nem véletlen hogy a Mazda PR-osától, Esztertől átvett kocsiban is ki volt kapcsolva… Talán a következő generációra megcsinálják, hogy mondjuk enyhén visszakormányozzon, mint az új Volkswagenek, vagy Audik. A start-stop rendszer már természetes, de itt először tudtam bizonyítani a tézisemet, miszerint a fékpedál lenyomásának erősségével szabályozható. Jó erősen beletaposva érzi, hogy most hosszabban állunk majd és lekapcsolja a motort. Ez azért jó, mert azt mondják, hogy 7 másodperc kell ahhoz, hogy megérje leállítani a motort. Így viszont, ha előre látjuk, hogy csak két másodpercre áll meg a sor, nem kell feleslegesen szórakoznia az elektronikának.

A legjobb az a formai és technológiai egység, amit az új Mazdákban meg lehet tapasztalni. Érezni, hogy súlyos évek vannak a fejlesztésben, mégis könnyeden és természetesen mutatja be mindezt az autó. Miközben megőrzi a vezetés élményét is és ahelyett, hogy elvenne, mint sok modern autó – inkább hozzáad.
Az ára sem szállt el, a kezdőár 6,5 millió a benzineseknél, 7 millió a dízelnél és ahhoz már ez a brutálisan jó motor jár. Az extrákat nem lehet megvenni csak a felszereltségekhez járnak és a csúcsmodellben túl sok a hívogató cucc (kulcsnélküli nyitás, BOSE hifi, tolatókamera), de annak megkérik az árát is, 9-ről indul. Mégsem drága a konkurensekhez képest, főleg ha azt nézzük mennyivel izgalmasabb és jobb autó a konkurencia nagy részénél. Ezerszer inkább kéne, mint egy Mondeo-Passat-Insignia. Mert azon túl hogy jobb autó náluk még az az előnye is megvan, hogy Mazdának még mindig megvan a romantikus ritkaság hangulata és valahogy a márkához sem társítható semmilyen negatív töltetű dolog.
Jó a teste, helyén van az esze és szerény is, a Mazda6 tényleg olyan mint egy álomnő.