Citroën C3 1,2 VTi - Átlátsz rajta

Alig egy éve van még a C3-asnak. A Citroën nem is olyan régi bejelentése ugyanis arról szólt, hogy jövőre egy teljesen új városi autó érkezik a helyére, de azért pár évig még gyártásban tartják az elődöt is.
Biztos ami biztos, azért még kapott egy faceliftet, hogy lehessen róla kicsit beszélni, de persze csak apró csinosítás történt. Megkapta az elmaradhatatlan LED-es csíkot, meg kicsit igazítottak az első lökhárítókon. Nem változott a karaktere: megmaradt ez a felfújt, igazi franciásan csinos forma és az igényes kivitelezés is. Ez azt jelenti, hogy kidolgozottságra, anyagminőségre simán hozza egy Polo szintjét, ami igazán nagy szó. Ráadásul a kategória egyik legkirályabb extráját csak itt tudjuk megvenni. Ez a Zenith fantázianevű óriásszélvédő, ami az Exclusive felszereltséget leszámítva 109 ezer forintba kerül. Viszont sokszorosan megéri, mert annyire egyedi élmény így elöl ülni, hogy tényleg mindenki csak ámul-bámul. Még a perifériánkba sem csúszik bele a tetőkárpit, szóval remek élmény napsütésben és esőben egyaránt. Bár sötétítve van, ha mégis nagyon sütne a nap egy mozdulattal behúzható a kárpit a hagyományos szintig. Egyetlen hátránya, hogy sok helyet vesz el a fejtérből, így 190 centi felett nem annyira fogjuk élvezni.
Ahogy már említettem a kidolgozás a kategóriához mérten első osztályú, az ülés nagyon finom anyagokból készült, megfelelő méretű és franciásan puha. A süllyesztett kesztyűtartó miatt van lábhely a jobb egyen és a gombok is nagyjából kézre esnek. A kisméretű középső kijelzőn nem lehet egyszerre a rádió információit és a fedélzeti számítógép adatait szemlélni – ez hiányzott. A csomagtér mérete meglepően nagy – a 300 literes rekeszbe még egy babakocsit is be tudtam rakni, nagyobb gond nélkül. A hátsó sorban nem olyan rózsás a helyzet, itt azért sok versenytárs előrébb van és a variálhatóság sem az igazi. Ilyenkor lehet elegánsan vállat vonni és megmutatni az érdeklődőknek a beépített illatosítót, amit a műszerfal tetejéről aktiválhatunk.
A külső fazonigazitásnál persze jóval fontosabb, hogy az eddigi béna alapmotorokat is lecserélték. Az új alapmotor egy modern egy literes, háromhengeres 68 lóerővel, a második benzinmotor pedig az az 1,2-es, ami a mienkben is volt. Ez már 82 lóerős, ezzel pedig az alapszintű elvárásokat tudja, vagyis el tud indulni a pirostól anélkül, hogy dudálnának mögöttünk. A hangja igazi meglepetés, ugyanis egészen csendes, nincs az a szokásos varrógép zaj. Városban 7 feletti, városon kívül 6 alatti fogyasztás a reális, ha nem erőltetjük meg magunkat nagyon. A futómű kényelmesre sikerült, ahogy az egész autó arról szól, hogy érezze jól magát aki benne ül a városban. Fekvőrendőrökön, úthibákon ügyesen billen át, forszírozott kanyarodásban meg nem igazán jó.
Egyre kevesebb az igazi francia kocsi a francia gyártók kínálatában. A Renault és a Peugeot is elment egy németes irányba, a Citroën viszont még igyekszik tartani magát és puha, játékos és ötletes autókat készíteni. A C3 ilyen és ezért jó vele a várost járni. Extra akciósan – ha egy roncsautót is beszámíttatunk – 2,2 millióért vihető az alapmodell. Az általunk próbált gazdagon felszerelt példány már 4 millió felett van, ennyiért már lehet válogatni a konkurensek között is. Gyorsabb, sportosabb és tágasabb van – hangulatosabb? Ilyen nem nagyon jut eszembe.