Ford Kuga 2,0 TDCi - Két lépés előre

A gyakori ráncfalvarrások, modellváltások túlnyomó többségében nem a tényleges előrelépés, sokkal inkább az eladások felpörgetése a háttérben megbújó ok. Kicsit szebb, kivánatosabb, itt-ott pár milliméterrel nagyobb és már kész is, lehet hirdetni, hogy vegyék-vigyék, sose volt még ilyen jó autónk. Aki pedig az elődben ül elkezd fészkelődni és joggal érezheti úgy, hogy lejárt a kocsijának a szavatossága.

Hogy miért mondom mindezt? Mert a Kuga második generációja kivétel. Valódi előrelépés, sőt két lépés minden értelemben és ritkán mondom ezt, de tényleg ég és föld a különbség a régi és az új között, talán csak a koreaiaknál figyelhető meg hasonló léptékváltás az elmúlt években. Mert az az igazság, hogy az előző Kuga bazári volt, szűkös és rettenetesen darabos. Nem volt egy különösebben szerethető autó szerintem. Ez az új meg maga a haladás, a jövő, na jó inkább a jelen. Például sokat javult az aerodinamika, kifejezetten jó a cW értéke a városi terepjárók között. A lapos, sportos kinézet és a hajtogatott lemezek jól vegyítik a szépséget az agresszív kinézettel, kellemes látvány ez a Kuga. Kedvenc részletem a motorháztető két hosszanti fodrozódása, azt mindenképp nézzék meg közelről ha látnak egyet az utcán. Aztán oldalról látszik igazán, hogy mekkora a kabin és nem is fogunk csalódni ha beülünk.

Megértették a kritikát úgy látszik a Fordnál mert rögtön a kategória egyik legszellősebb belsejét rittyentették ide. Hátul is van nagyon rendes nagy hely, fejtérrel együtt és még egy 500 literes csomagtér is van, ami elvileg láblendítésre nyílik, a gyakorlatban azért a manuális nyitás a biztos. A vezető helye a Focushoz hasonlatos, a kormány szuper, de a gomb túl sok főleg a Sony hifin. Ráadásul még mindig ezzel a miniatűr 5 incses képernyővel szomorítanak, ami a műszerfal tetején, viszonylag messze van, így akinek kicsit is rosszabb a szeme az lemondhat a navigációról és a tolatókameráról mert úgysem fogja látni. Különösen bosszantó egyébként azért, mert a Kuga amerikai verziójában (ott Escape-nek hívják, de ugyanaz a modell) egy 8 incses érintőképernyőt lehet rendelni, ami a középkonzol közepén van. Az lenne a tisztességes méret, ami jól használható.

Amit viszont nagyon lehet szeretni az a követős tempomat, ami vészhelyzet esetén, városban automatikusan állóra fékez és mellette a holttér-figyelő, ami kis narancssárga pöttyel jelzi ha a holtterünkben halad valaki. Mindkét rendszer megbízhatóan működik és nagyban megkönnyíti a vezetést. Komoly vallomással tartozom, mert nekem a Kuga legparasztvakítóbb extrája tetszett a legjobban. Ez pedig a 7 féle színből választható belső hangulatvilágítás. Nyilván csak este látszik, de akkor fantasztikusan hangulatos hellyé teszi a Kugát. Az üvegtetőn át belátszanak a csillagok, a kesztyűtartó fedele alatt elrejtve, a lábaknál, az ajtókban meg kis színes izék derengenek. Tudom, hogy hülyén hangzik, de én emiatt a 3 euró értékű (egyébként 30 000 forintért a magasabb felszereltségekhez rendelhető) érzek erős késztetést egy Kuga birtoklására.

A kétliteres dízel lesz a legnépszerűbb a Kuga, a mienk az erősebbik 163 lovas verzió volt a Powershift duplakuplungos váltóval. Automata egyébként csak négykerékkel és ezzel a magasabb teljesítményű motorral választható. A váltó buta módon legalsó fokozata a Sport, így elsőre mindig oda húzza be az ember, aztán teheti D-be. Okos viszont hogy a váltókaron elhelyezett plusz-mínusszal oldották meg a kézi váltás lehetőségét. Rájöttek, hogy kényelmesebb így, mint oldalra húzva toszogatni a váltókart. Ezzel a motorral egyébként pont annyira megy jól amennyire kell. Nem túl erős, de nyomatékos, ideális az autóhoz. A csendessége külön piros pontot érdemel, én egy-két napig simán elhittem volna róla, hogy benzines.

A fedélzeti számítógéppel volt valami rendellenesség, ami erős pszichés befolyással is bírt. A fogyasztásjelző ugyanis minden indulásnál nullázódik (be sem tudtam állítani, hogy ne így legyen) és úgy 21 literről indít. Aztán van olyan is, hogy nem is áll be, hanem marad 20 környékén. Ha indulás után újra lenulláztam akkor azért 10 kilométer megtétel után általában beállt a tényleges értékre, de esetleges volt. És ki szeret 20 literes átlagokat nézegetni? Én biztos nem, ráadásul nem is fogyaszt annyit a valóságban, hanem városban úgy nyolc körül evett, azon kívül meg nagyjából hetet. Ennél azért vannak jobbak a szakmában.

Nagy erőssége a Kugának a vezethetősége, ami talán a lapossága, talán a remek futóműve miatt, de kivételesen jó, egészen személyautós. Nagy úthibákon sem jött zavarba, de kanyarokban sem idétlenkedik, a Ford az első Focus óta futóműben nagyjából verhetetlen.

Nagy a verseny, de a Kugának vannak ütőkártyái, igaz a többieknek is. A CX-5, az új RAV-4 és a CR-V is kitűnő autók, de mind közül a Ford a legolcsóbb így négykerékhajtással, közepesen erős dízellel és automatával. A listaára 9,3 millió, ebből alkuval szerintem lehet 9 millió. Ha azt nézzük, hogy a többiek akár egy millióval is többe kerülhetnek, nem tűnik rossz vételnek egy Kuga. Különösen akkor ha szeretünk vezetni.