Kilenc szólamban énekel a család

Hatgyermekes családunkat is a zenének köszönhetjük, a feleségemmel ugyanis a kórusban ismerkedtünk meg. Később a próbák már nem fértek bele napirendünkbe, így jött az ötlet: alakítsunk családi kórust, mihelyst a gyerekek belenőnek – meséli Tóth Vilmos. Az építészmérnök végzettségű családfő egyetemi évei alatt a Budapesti Akadémiai Kórus tagja volt. Igaz, erre csak úgy jutott ideje, hogy jóformán lemondott az alvásról…

Akár az orgonasípok, úgy sorakoznak az egri együttes, a Family Singers tagjai. Műsoruk a komolyzene mellett az igényes könnyűzenét is felöleli. Az együttes nem csak nevében családi: két nővér, egyikük férje és a gyermekeik alkotják. Néhány egri fellépés után szinte beestek egy nemzetközi kórusversenyre. – Há¬rom hét alatt készültünk fel, s bár senki sem ismert minket, a vegyes karok kategóriájában aranyserleget és oklevelet érdemeltünk ki – mesélik. Kanadában és az Egyesült Államokban sok családi együttes mű¬ködik, főleg a country- és könnyűze¬ne műfajaiban, hangszerkísérettel. A komolyzenét rendszeresen művelő családi énekegyüttesről sem itthon, sem külföldön nem tudnak.

Sorra ismerkedem a népes família tagjaival, igyekszem megjegyezni a sok nevet. Kiderül mindjárt, hogy a gyerekek a zene mellett másban is tehetségesek: jeleskednek a tanulmányi versenyeken, például matematikából, magyarból, biológiából. Így nem áll meg a gyakran hangoztatott vád, hogy a zenetanulás elveszi az időt más tárgyaktól. A zene fejlesztő hatású: serkenti az alkotókészséget, az összpontosítást, önfegyelemre szoktat. A szülőknek is segít a nevelésben, mivel kiegyensúlyozottá tesz. Nem utolsósorban pedig nagyszerű közös élmény. Mindez persze nem újdonság, erre épül a világhírű Kodály-módszer.

Tóthék nagyobbik lánya, Róza 15 éves, ő zongorázik, sőt átiratokat komponál. A 12 éves Vilmos az érseki fiúkórus tagja, ígéretes cselló- és sakktehetség. Megtudom: fontos, hogy mindenki maga választhassa meg a hangszerét. A 11 éves Panna például a hegedülésről álmodott, így a régi, öröklött zongorával a 8 éves Eszter ismerkedhet. A darabok tanulását stílszerűen az édesanya, Tóthné Veres Zita vezeti. Mindez nem is egyszerű feladat: egyik kedvencükben, Kodály Zoltán Harangszó című kórusművében kilencen énekelnek – kilenc külön szólamot! Nővére, a szintén pedagógus Siposné Veres Blanka négy gyerekéből hárman énekelnek a kórusban. A legnagyobb fiú, a 16 éves Ferenc zenei szakközépiskolába jár Kecskemétre, a nagylány Réka érettségire készül, mégsem hanyagolja a heti kétszeri közös gyakorlást. A 13 éves Máté is a kerékpáredzések után az énekpróbára siet.

A Family Singers mozgalmas hónapok elé néz: Budapesten lépnek fel, karácsonyi koncerteket terveznek, januárban újabb nemzetközi kórusverseny várja őket. A családfő tréfásan jegyzi meg: nagy lehetőséget lát még egyre bővülő együttesük előtt. A két családban két kisgyermek készül a csatlakozásra, s ha később tovább gyarapodik a família, akár egy nagykórus és egy szimfonikus zenekar is kikerekedhet belőlük…

Mazsoláknak

„Hüvelykujjam korán kelt, ablakokon kopogott” – hallgatom a mondókát az egyévesekkel és édesanyjukkal együtt a Mazsola Muzsika foglalkozásán. Ez a legkisebb csoport, ismerkednek a zenével, a mozgással. Ha kedvük tartja, felállnak, eltotyognak. Ám amint megszólal a furulya, mintha elvarázsolnák őket. Mit jelent számukra ez az együttlét?

– Kodály azt mondta, hogy a gyerekek zenei nevelését a megszületésük előtt kilenc hónappal kell elkezdeni. Sőt már az anya megszületése előtt kilenc hónappal. Nincs hát túl korán, hogy az 1–3 évesek találkozzanak a népi gyermekdalokkal, ringatókkal. Ha látszólag rám se néz a gyermek, akkor is hat rá a dallam és a ritmus. Az is eredmény, ha az anya ellazul, mivel ez nyugtatja a kisdedet is – magyarázza Hadobásné Tóth Cecília, aki háromgyermekes anyaként és zeneszerető óvónőként ötlötte ki a Mazsola Muzsikát. Emellett ő az elnöke az egri Hangolda Egyesületnek, melyet öt, hozzájuk hasonló nagycsalád hozott létre. Közös műsoraikkal gyakorta fellépnek, s a hangszereket is előkapják. Esküsznek a közös muzsikálás örömére.

Botfülűek hátrányban

A botfülű diáknak a zeneóra és az órákig tartó gyakorlás kínszenvedés lehet. Ám korán megjelenik a szülői becsvágy, ami az egyre zsúfoltabb zeneiskolákban is tetten érhető. Megeshet, apu vagy anyu valaha arról álmodott, hogy híres zongorista lesz, de mivel ez nem vált valóra, az utódjától vár kimagasló teljesítményt.

– Kétféle hallás létezik. Akinek jó a belső hallása, könnyen ráhangolódik a zenére. Ám ahhoz, hogy valaki a dallamot hibátlanul visszaadja, már produktív hallás is kell. Ez utóbbi óvodás kortól fejleszthető, így nagyjából alsó tagozatos korra kiderül, kiben milyen lehetőség rejlik. Ritkán, de megesik, hogy a diáknak nem érdemes zenét tanulnia – magyarázza Faludiné Majoros Zsuzsanna magánének és szolfézs szakos zenetanár. – Fontos, hogy a kisebbeket fokozatosan vezessük be a muzsika világába: az a legjobb, ha előbb Mozart, Vivaldi és Haydn egyszerűbb műveit hallgattatjuk velük.

Semmiképp ne öntsük őket nyakon Wagner-operával! Egyes kutatók szerint Mozart zenéje különösen jó hatású már a magzatra is, sőt egy diákokkal végzett kísérletben arra jutottak, hogy növeli az intelligenciát, a térbeli tájékozódást. Persze mások szerint csupán legenda, hogy Mozart zenéjétől bárki okosabb lesz.

Minden szülőnek jó érzés dagadozó mellel, büszkén ülni a nézőtéren, de bele kell törődnie, ha a gyereke nem istenáldotta tehetség, s a kitartó gyakorlás ellenére sem fejlődik. Ha nem koncertező zongoraművész, hanem „csupán” jó ízlésű zeneszerető felnőtt válik belőle, az egyáltalán nem lebecsülendő eredmény…