Beszámoló Beregből: olvasónk 68 évesen is helytáll

"Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében, annak is a beregi részén lakom. Van egy házi kertem, amelyben inkább zöldségféléket termesztek. Többek között burgonyát is. Gondoskodom a lányomékról és megtermelem az ismerősöknek, egy részét eladom.

A kötött, agyagos beregi talajon nehezebb a gazdálkodás, mint a laza nyírségi homokon, de szárazságtűrőbb a föld. A területet ősszel felszántatom, hogy a téli fagy tavaszra elomlassza a hantokat. Tavasszal, vetés előtt pedig megtárcsáztatom vagy rotációs kapával meglazítom a talajt. Utána burgonyasorhúzóval kihúzom a sorokat, majd a fagymentes helyen tárolt, csírás burgonyát kapával elvetem. Egy gödörbe 2-3 burgonyát dobok, hogy nagyobb bokraim legyenek.

Amikor a burgonya kikelt, megkapálom, és a bokrokat földdel feltöltögetem, hogy a gumók erősebben kössenek. Amikor már nagyobb a szár, újra megkapálom, és még több földet teszek a tövekhez, jól felkupacolom a bokrokat. Közben már figyelni kell a burgonyabogarakat, s ha a lárvák megjelentek, Actarával permetezek. Ha megint látok lárvákat, újabb permetezés következik. Fontos, hogy ez idejében történjen, mert a lárvák egy nap alatt úgy lerágják a leveleket, hogy odalesz a termés. Ősszel, amikor már elszáradt a szár, kapával kifordítom a kupacokat, vigyázva, nehogy megvágjam a gumókat, mert a megvágott burgonya rohad és nem marad piacképes.

A felszedett gumókat három részre válogatom: külön a fogyasztásra szánt legnagyobbakat, a középnagyságú vetőgumókat és az állatoknak – sertéseknek, baromfinak – való apró burgonyát.

Aztán minden kezdődik elölről. A területet váltogatom, és fontos, hogy az őszi szántás előtt a föld időnként kapjon istállótrágyát, mert jó termésre csak így számíthatunk.

A burgonyámat különben 68 évesen egyedül vetem, kapálom, gondozom, de szedéskor mindig van egy kis segítségem."