A tanár követel, a gyerek úszik az árral, a szülő retteg

Mindenkinek megvan a feladata az ideális oktatási rendszerben: a tanár oktat, a gyerek okul, a szülő pedig megteremti ehhez a nyugodt családi hátteret. Csakhogy nálunk a tanár oktat és/vagy rengeteget követel, a gyerek úszik az árral, s a szülő retteg, hogy a porontya lemarad valamiről, ezért különórára járatja, otthon is nyüstöli, netán tanár-segítséget szerez. A napköziben valami okból nemigen készül el a házi feladat, pedig az lenne a cél, hogy az iskolában befejeződjön a tanulás. Így aztán otthon estig tartó magolás és sok vita következik, elmarad a szabadidő és a játék, nyűggé válik a nyelv- és zenetanulás, a sport. A család élete meg hosszú évekre csatatérré változik.

– A tanárnak könnyű a dolga jó képességű tanulókkal, viszont a problémás gyermek mellé délután-kora este oda kell ülni. Pedig akkor már nem lenne szabad a leckével gyötörni a gyereket, aki ugyanúgy fáradt, éhes, nyűgös, mint a felnőtt. Otthon bizalom, szeretet, sok mesélés és kacagás kellene! Egy átlagos gyereknek elég, amit az iskolában tanul, a gyengébb képességűtől is csak annyit kellene elvárni, amennyit teljesíteni tud. Három felnőtt fiam van, egyikkel sem tanultunk itthon, mégis mindegyik megtalálta a helyét az életben – válaszolta körkérdésünkre egy dunántúli felső tagozatos tanárnő.

A legtöbb szülő nem ellenőrzi naponta a gyerek leckéjét, de ha segítséget kér, leülnek vele tanulni. A külön tanár sokuk elvei ellen való, de ha nem megy másként, megfizetik.
– Egyedül tanulnak, de ha úgy érzik, ki kell kérdezni az anyagot, mert úgy biztosabb, besegítek, ha pedig házi dolgozat a feladat, szívesen átolvasom. Ha valamelyik tárgyból nem tudok segíteni, akkor megfizetünk egy tanárt, de kérem, hogy ne csak a dolgozat előtt szóljanak, amikor már nagy a kapkodás. Eddig ez működött. Azt viszont erős túlzásnak tartom, hogy a gyerek háromig a suliban van, aztán hazaténfereg, majd 2-3 órát tanul, s nem fér bele a délutánjába a teázás, netán a randi – írta a gimnazista lányait nevelő fővárosi szülő.

Markánsabban fogalmazott egy dunaújvárosi édesanya: – Sajnos az oktatás azt nem veszi figyelembe, hogy minden gyerek más. Sablonok, szabályok, fölösleges tanórák és -anyagok tömkelege egy olyan világban, ahol a túlzásba vitt lexikális tudást önmagában nem igazán lehet használni. Közben meg a gyerekektől elveszik azt a jót, örömet, amiben esetleg tehetségesek is. Sok helyütt nem tanítják meg nekik, hogy együttes munkával könnyebben és jobban lehet tanulni, haladni, megérteni valamit.

Nos, mindenki maga dönti el, melyik utat választja: tanul-e a gyermekével vagy sem. Ám a gyerkőcnek fel kell ismernie, hogy az iskola az ő felelős terepe, ahol kötelezettségei vannak. Támogassuk őt az önállósodásban, de ha segítséget kér, álljunk mellé teljes figyelmünkkel.