Az üvöltözéses módszer csak dacot szül

Kedves Ágnes!
Itt a nyár, a héten véget ér az iskola. És nekem már a gyomrom is öszszeszorul, ha arra gondolok, hogy kezdődik a vita a lányunk nyaralásáról. Ugyanis a férjem szerint én túl szabadosan nevelem Katát, mindent megengedek neki. Valóban hosszabb pórázon tartom a lányunkat, mint az apja, de cserébe bizalmas, s úgy érzem, őszinte is velem – amit az apja nem mondhat el magáról.  
Már tavaly is nagy cirkuszok voltak, mert nem akart velünk jönni a szokásos családi Adria-parti hetünkre. Végül elcipeltük, de végigduzzogta a nyaralást, mindnyájunk kedvét megkeserítve. Az idén előállt, hogy Görögországba szeretne menni a barátnőjével. Kéri, hogy a buszjegyet és valami szerény szállást fizessünk ki, a kajáról maguk gondoskodnak. Azon mód mutatta is a prospektusokat. Valóban, nem túl drága az egész út, és aprólékosan megterveztek mindent. De még csak 17 évesek, jövőre érettségiznek. A férjem hallani sem akar az egészről, két hete megy az üvöltözés közte és a lányom között. Kata zokogva visszakiabál, miért akarja az apja megfosztani egy ilyen élménytől. A férjem viszont megerőszakolásról, drogozásról, balesetről, tengerbe fulladásról vizionál. Mindtől én is féltem Katámat, de érzem, hogy elgyengülök a szívós harcától. Mit gondol, el lehet engedni két 17 éves lányt egyedül Görögországba? A másik lány szülei is bizonytalanok, de mintha puhulnának…
Üdvözlettel: Katalin

Kedves Katalin! 
Ki ne ismerné a kamaszok fárasztásos módszerét, ha valamit szeretnének elérni? Akinek lánya van, azt is tudja, hogy igenis félteni kell őket: bizony, sok veszély fenyegeti külföldön a két nagyon fiatal kislányt. S Görögország túl messze van ahhoz, hogy ha a gyerek bajba kerül, akkor autóba vágódjunk és rohanjunk érte, mint a szomszéd falu bulijába. Így hát osztom a férje aggályait, habár az üvöltözéses módszert nem tartom jónak, hiszen az csak dacot szül.
Elmondom, mit csináltam, amikor az én lányom állt elő hasonló óhajjal annak idején. Kompromisszumot kötöttem, ami gyakran ajánlatos kamasz gyermekeink nevelése során. Így érettségi ajándékként megbeszéltem minden rokonnal, hogy ne aranyláncot, fülbevalót adjanak a ballagó leányzónak, hanem adjunk össze neki egy görögországi buszos körútra. Nem volt drága, amúgy meg az érettségi-felvételi eredményeivel abszolút kiérdemelte. Négyen voltak jó barátnők, akiket így, a szülőket meggyőzve, befizettünk az útra.  Fantasztikus élmény lett belőle. És nem esett semmi bajuk. Igaz, már érettségizett, „felnőtt” lányok voltak, ráadásul négyen, abszolút összetartva, egymásra figyelve. Mit szól az ötletem átvételéhez?
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes