Bennszülöttek a strandon

Bár a nagypapák néha keverik, melyik gyerek kihez tartozik, de kimentik az összeset, ha baj van. Mindig ugyanazon a helyen telepednek le, sértésnek veszik, ha valaki elfoglalja harminc éve jól megszokott területüket a nyírfák alatt. Nyugágyakkal érkeznek, minimum négyen, gyakran többen. A hölgyek azonnal a heti történések kibeszélésébe kezdenek, az urak két perc múlva horkolnak, de minimum kiveszik a hallókészüléket. A fiatalabb bennszülöttek, a gyerekeik már ritkábban jönnek. Sokszor csak ledobják az unokát a nagyszülőkhöz, bár néha egy hétvégére is maradnak. A törzshelyük a játszótér mellett van, igaz, hogy porzik a tüdejük a szaladgálástól felkavart homoktól, de innen legalább szemmel tartják a gyereket az okostelefonjaik mellől is.

A büfések a bennszülötteket névről ismerik, reggel kérés nélkül adják a kávéjukat. Az egy presszókávét egy röviddel kísérő strandlátogató többnyire férfi, hatvan felett. Fél kilenckor leül a büfé piros műanyag asztalához, egyszer feláll délben, aztán hat körül hazamegy. Két-három doboz cigaretta az adagja, mellette bulvárlap. Gyengébb napokon szóval tartja a büfést, esetleg
két kávét is rendel.

Az író is rendszeresen megjelenik a strandon. Néha megmártózik a vízben, de leginkább újságot olvas a büfében. És pipázik. Neki megengedik, harminc éve jár ide. Holdudvara is van, fröccsre épül leginkább, meg a művészetpolitika aktuális kérdéseire. A letűnt színészt már csak a negyven felettiek ismerik fel. Sok filmben játszott hősszerelmest, vonásai őrzik a hajdanvolt sármot, ma sincs egy deka felesleg rajta, a szerepek azonban eltünedeztek. Jön, leússza a penzumot, és megy. De strandol közöttünk egy igazi sztár is, akit mindenki ismer, hiszen az egyetlen ezüstcipős. Nyilasi Tibor háta mögött a mai napig összesúgnak. Beáll lábteniszezni a salakra, minden mozdulata a helyén van még most is, bár már nem mai gyerek, mormolják a hasonló korú pocakosok.

Itt dolgozott a strandon a Fater is, az öreg Mohikán. Közel a nyolcvanhoz szedte a szemetet, söprögetett, figyelte a belógókat. Mindig patyolat zöld-fehér Fradi-mezben dolgozott. – A Tibitől kaptam, dedikálta is – mesélte mindenkinek. Merthogy a Fater is rúgta a bőrt úgy ötven éve. De már nem meséli. Nemrég kirúgták. Mégis csak elérte a modernizálás szele a mi kis strandunkat is.