Először simogasd meg! Kleopátra és Pumukli viszonozza a szeretetedet

Bohus Viktória, az állatok asszisztálásával végzett terápiák vezető munkatársa a 25 éves autista Danit és a 27 éves, enyhén szellemi fogyatékos Gyuszit kéri meg, hogy tartsanak bemutató foglalkozást a selymes-gyapjas barna Pumuklival és a fekete Kleopátrával. A majorságban nyílt titok, hogy dúl a szerelem az elválaszthatatlan alpakapár között, s Kleopátra vemhes. Most épp gondozójuk, Házy Julcsi – aki egyúttal terapeuta is – vezeti ki őket a karámból. Közben Gyuszi elviszi a kutyákat, hogy a füves téren kialakíthassák az akadálypályát. A szokásos simogatás után kézbe kerülnek a kötőfékek: Kleopátrát Dani és Julcsi, Pumuklit Gyuszi és Viktória vezeti. Miközben a nap is kisütött, minden feladat rendben „elvégeztetett”.

– Gyuszó borsodi árva fiú, állandó lakcíme a majorság – mondja az irodában Viktória, aki agrármérnök és lovas iskolában is tanított. – Hatalmas a lelke, s állatbolond. A szobája ablaka alatt kis tavacskát alakított ki, ahol ékszerteknősöket tart. A pesti Dani zárkózottabb, néha hazajár. Remek a kézügyessége, a kézműves műhelyben dolgozik. Az otthonban lakók zöme autista vagy baleseti sérült, szellemi fogyatékos. Mindenki dolgozik valamit, amihez ért vagy kedve van. Az alpakákat mindenki egyformán szereti. Rajtuk kívül a majorságban sokféle állat él: kecskék, nyulak, baromfik, lovak, kutyák. Régi vágyunk volt, hogy terápiás célra alpakát szerezzünk be, mert az Olaszországban, Ausztriában tett tanulmányutakon láttuk, hogy milyen jó hatással vannak az emberre, az egészségesekre is. Élmény velük dolgozni, mert nemcsak a gyapjuk puha és a léptük halk, de „selymes” a természetük is.

Az alpakáknak a dél-amerikai Andokban élő vad őseit az inkák háziasították évszázadokkal ezelőtt. Rendkívül finom gyapjukból – melyben nincs lanolin, így allergiát sem okoz – anno a királyok öltözéke készült. Itt ma a kézműves foglalkozások értékes alapanyaga. Pumuklit és Kleopátrát tavaly ősszel vásárolta az alapítvány. A kanca egy családnál született Nógrádban, a csődör magánállatkert lakója volt Pest megyében. A terápiát azért nem kezdték meg rögtön, mert nekik is fel kellett készülniük. Alapos előtanulmányok után vágtak bele.

– Ma már sokféle állatterápia létezik, a kérdés az: kinek mi a jó? Akad, aki nem mer lóra ülni. Mások félnek a kutyáktól. De az alpakával mindenki hamar megbarátkozik. Gyengédek, jámborak, csupán a jelenlétük is lelki békét teremt, mosolyt csal az emberek arcára – meséli Viktória. – Ezért vettük tervbe, hogy kijárunk velük az iskolákba, idősotthonokba, bárhová, ahol szükség lehet rájuk. E terápia csökkenti a szorongást, a stresszt, a depressziót, enyhíti a viselkedési zavarokat, növeli a koncentrációs készséget és az önbizalmat. Javítja a mozgáskoordinációt, tehát épeknek és fogyatékosoknak egyaránt ajánlott. A foglalkozás 15-20 percig tart, és nem véletlenül kezdődik úgy: „Először simogasd meg!” Mert az alpakák szeretetre éhes lények, s amennyi érzelmet kapnak, ugyanannyit adnak vissza.