Tegyük fel az i-re a pontyot

Hogyha nincs horgász a családban, viszonylag nehéz hozzájutni friss halhoz, ráadásul sok háziasszony nem is tudja, miképpen dolgozza fel. Részben ez lehet az oka, hogy mi, magyarok igen kevés halat fogyasztunk: évente csupán 4-5 kg-ot, amivel az európai sereghajtók között vagyunk. Mondhatjuk, hogy drága a hal, de nem csupán az ár az oka, hogy az ideális heti kettőnél jóval ritkábban kerül a tányérunkra. Sok vevőt meg a tévhitek tartanak vissza.

– A jó minőségű ponty nem zsíros, a húsa rugalmas, kissé vöröses a színe. Könnyen emészthető, s nemcsak hogy nem zsírosabb a sertéshúsnál, de még koleszterincsökkentő hatását is ismerjük. E tulajdonságai miatt népszerű például az akasztói szikiponty, amely természetes körülmények közt, kevés kiegészítő takarmányon nevelkedik a halastavakban. A minőséget meghálálja a piac: az akasztói tórendszerben tenyésztett hal gond nélkül elkel a környékben, jut belőle az éttermünk konyhájára is – tudjuk meg Szabó Róberttől, az Akasztói Horgászpark és Halascsárda tulajdonosától. A csárda étlapjából kiderül, itt nem csupán a szokásos pontypatkóban gondolkodnak: a szálkái miatt kevésbé kapós farki részt is jól megsütik, így a szálkákat is elropogtathatja a vendég.

Helyesen tesszük, ha a saját hentesünk mellett saját halboltot is kiszemelünk, ahol valóban friss árut kínálnak. A friss halat arról ismerjük meg, hogy a bőre nedves, fényes, a pikkelyei épek. A matt kopoltyú, a beesett szem, a fakó hús azt jelzi, hogy ezt már nem szabad megvenni. (Halbolt- és étteremkereső a www.kapjra.hu weboldalon található.)