'A normálisan nevelt kutya tán egy kicsit jobban is viselkedik, mint egy gyerek…'

A normálisan nevelt kutya tán egy kicsit jobban is viselkedik, mint egy gyerek… A nevelésében azonban legyünk következetesek: nem szabad mindent megengedni neki, mert akkor ugyanaz történik, mint a rosszul nevelt gyerekekkel. A gyerekből szörnyeteg, a kutyából pedig egy kártevő, agresszív lény lesz – köszönhetően a gazda, illetve a szülő alkalmatlanságának…

Az egyik legelemibb hiba az alapvető szocializáció elmulasztása. Mit is értünk szocializáció alatt? Hogy némi tudományosságot is csöpögtessünk a Kutyapostába: a szocializáció a „társadalomba való beilleszkedés folyamata, amely során az egyén megtanulja megismerni önmagát és a környezetét, elsajátítja az együttélés szabályait, a lehetséges és elvárt viselkedésmódokat”. S ez nemcsak az emberre, hanem a kutyájára is igaz.

A kutyák alapvetően vágynak a szülői útmutatásra. Miután hazavittük, ezt a szerepet a gazdája tölti be, rajta múlik, hogy a kiskutya kiegyensúlyozott, egészséges és boldog lesz, avagy egy kezelhetetlen bajkeverő. Sajnos a kezdő kutyások egy része hajlamos azt hinni, hogy a kutya magától tudja majd, hogyan viselkedjen a különböző szituációkban, és ha megnő, tökéletes kis kedvenc lesz. Hát nem! A kiskutya semmit nem tud, ezeket mind meg kell tanítani neki. Ehhez pedig nyugodt, kiegyensúlyozott, magabiztos és következetes nevelőjének kell lennünk. Minden kiskutya életében van egy kritikus fejlődési időszak – a második és a hatodik hónap között –, amikor a legkönnyebben tanul. A találkozás ilyenkor egy nem megfelelően szocializált kutyával, fizikai sérelmek, a rosszul értelmezett feladatok, negatív és szélsőséges érzelmi hatások, amelyek ebben az időszakban érik a kutyust, egy életre nyomot hagynak bennük. A gazda jelenti kutyája számára a biztonságot és a védelmet. Neki kell megtanítania a helyes viselkedést a különböző szituációkban, más állatokkal és emberekkel szemben, hogy tiszteletben tartsa mások személyes terét, és hogy kövesse az útmutatásokat. Ha a kutya nem kap világos és egyértelmű útmutatást, akkor honnan tudja, hogy mit várunk tőle? De a kutyák nagyon okosak, hamar megtanulják, hogy mit szabad nekik és mit nem.

Ami azt illeti, az sem helyes, ha ezt a tanítást rábízzuk a gyerekünkre. A kutyakölyköknek ugyanis stabilitásra és biztonságérzetre van szükségük, a kisgyerekek azonban sokszor kiszámíthatatlanul viselkednek és akaratlanul is bánthatják négylábú kedvencüket.

Azt hiszem, valójában nekünk van szükségünk tréningekre…