'Hát én most úgy döntöttem, hogy megszakítom vele a kapcsolatot'

Kedves Ágnes! 
Ha olyan filmet látok, amiben a jóságos, kedves mosolyú nagymama mindent megtesz az unokáiért, összeszorul a szívem. Mert bizony az én nagymamám nem ilyen… Pontosabban: a másik két unokájával szerető és kedves, velem pedig távolságtartó és gyakran beszólogat. Erre egyetlen oka van: nagyon hasonlítok anyámra, az ő menyére – akit pedig gyűlöl. Abban, hogy a szüleim elváltak, amikor én 12 éves voltam, nem kis szerepet játszott a nagyanyám. Kezdettől utálta anyámat, aki pedig soha nem vétett ellene. A háta mögött törtető kis kának nevezte, csak azért, mert anyu a munkahelyén szépen haladt előre a ranglétrán. Elhíresztelte, hogy azért, mert lefekszik a főnökökkel. Éveken át intrikált, duruzsolt apám fülébe, néha nyíltan is letámadta anyut. Végül elérte, hogy szétmentek. A válás után anyu csak ennyit mondott neki: „Egyvalami jó ebben, hogy többé már nem vagy az anyósom.” Na, erre elszabadult a pokol, szabályos hisztirohamot kapott. Nem is mesélem tovább – azóta is, immár 15 éve, forr benne a gyűlölet. A szüleim jó kapcsolatban maradtak, miattam felülemelkedtek a sérelmeiken. Apu akkor vitt el, amikor akart. Sajnos, néha a nagyanyámhoz is, aki ilyenkor szidta az anyukámat és folyton belém kötött valamiért. Végül már csak évente egyszer mentem el hozzá, de akkor sem tudott normálisan viselkedni. Ennek ellenére meghívtam az esküvőmre, bár féltem, hogy valami cirkuszt csinál. Szerencsére nem jött el, de még egy sort sem küldött. Amikor megszületett a kisfiam, három hónaposan elvittem hozzá – csak épp egy pillantást vetett rá, aztán megint anyámat kezdte gyalázni. Tavasszal sajnos meghalt apukám. A nagyanyámnak akkor is az volt a legfőbb gondja, hogy üzent anyámnak, ne merjen kimenni a temetésre. Hát én most úgy döntöttem, hogy megszakítom vele a kapcsolatot. Van még két lánya, több unokája, nem szorul rám. De van, aki megszól ezért.
Üdvözlettel: Csilla

Kedves Csilla!
Igazat adok önnek. Bár nyilvánvaló, hogy a kedves nagymama idegbeteg, valamint, hogy a menye iránti gyűlöletét kivetíti az unokájára, mindez nem lehet mentség a viselkedésére. Igaz, hogy a rokonainkat nem választjuk, hanem készen kapjuk, de aki már egy kisgyerekkel szemben is felrúgja a vérségi összetartozást, ne számítson semmi jóra. Ez az asszony soha nem viselkedett szerető nagymamaként, ezért semmiképpen sem várhatja el, hogy ön szerető unokaként bánjon vele. Most már ne rágja magát a múlton, lépjen tovább, szeresse a saját anyukáját, aki biztosan jó nagymamája lesz a kisfiának. A dédi meg csak főjön tovább a saját levében… Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes