'Ne viccelj, nálunk? Nem létezik, hogy működjön egy ilyen kezdeményezés' - Odamentünk, megnéztük...

Az Ajándékdoboz pár négyzetméteres fabódé. Bárki elhozhatja ide megunt, használaton kívüli holmiját, s elvihet bármit, ami hiányzik, az otthonából, a ruhatárából, vagy egyszerűen csak megtetszik neki. A  bódé éjjel-nappal nyitva, senki sem őrzi. Az ötlet más európai országokban, így például Svédországban már működik. Pados Balázs vállalkozó úgy gondolta, hogy Magyarországon is nyit hasonlót, ezért kollégájával, Breuer Andrással összefogva saját költségükön építtették a nyitott, polcokkal ellátott bódét.

– Bárhová is utazunk, árgus szemekkel figyeljük a hasonló kezdeményezéseket. Egyelőre elégedettek vagyunk. Sokkal több holmit hoznak, mint amennyit visznek. Mindig akad valaki, aki összehajtogatja a ruhákat, elrendezi a könyveket a polcokon – mondja Breuer András.

A bódé Budán, az I. kerületi Mészáros utcában található, mondhatnánk, nem a legrászorultabbak laknak ezen a környéken.

– A rászorultság persze viszonylagos. Nem lehet az emberek között aszerint különbséget tenni, hogy kinek mire van szüksége. Az Ajándékdobozban tulajdonképpen csereberélnek, csak éppen személyesen nem találkoznak. Rengeteg ruha kerül ide, amit nem tudunk már tárolni, azt karitatív szervezeteknek adjuk tovább. Ide nem hoz senki koszos rongyot, törött tárgyat, csak tiszta és használható holmikat. Többen is megkerestek már, hogy tetszik nekik az ötlet, építenének hasonló bódét. Mi pedig szívesen finanszíroznánk még néhányat. Öröm látni, hogy itthon is működik a szisztéma – vélekedik Breuer András.

Két hölgy válogat a bódéban. Erzsébet nyugdíjas, a közelben lakik. A múltkor kenyérpirítót, könyveket és ruhákat hozott, már egyiket sem látja. Egy elegáns nő lenge nyári fölsőt vesz le a polcról, amit az imént Marcsi tett oda. Kislányával, a négyéves Lilivel ugrottak be, aki rögtön lecsap egy műanyag tengeralattjáróra.

– Mi eddig a Vöröskeresztnek adtuk a fölöslegessé vált holmikat, most ide hozzuk – mondja a fiatal anyuka, s kipakolja táskájából a kinőtt gyerekruhákat. A földön már teniszütő, síbakancs, gyerekkád – széles a kínálat. Hirtelen féknyikorgás hallatszik, 50 körüli férfi ugrik le a biciklijéről. Végigpásztázza a könyvespolcok kínálatát. Levesz egy kötetet, beleolvas, a hóna alá csapja, s máris száguld tovább. A harmincas éveiben járó Tímea hoz is, visz is, leginkább könyveket. A múltkor egy vázával érkezett, ami rögtön megtetszett egy házaspárnak.

– Olyan ez a hely, akár a piac, csak éppen fizetni nem kell – mondja egy középkorú nő. – A gesztusok és az öröm vására ez, amiből sokkal több kellene.