Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
Krr-grrd – mormog valamit az orra alatt. – Hogy mondod? – kérdi az apja. – Nem fogom tízszer elismételni! – csattan fel, és sértődötten a szobájába vonul. Apja belekezd a „mégis, mit képzelsz” kezdetű monológba, de már csak a falhoz intézi. Kamasz – sóhajtok fel, majd elindul a fejemben egy képzeletbeli kerekasztal-beszélgetés. Mit is tanácsolna Vekerdy tanár úr vagy Ranschburg doktor, mit ordítana Csernus Imre? Mit kéne tenni, hogy ne fájjon senkinek az élet?
Édesanyámat hiába faggatom, esküszik rá, hogy én sosem viselkedtem így. Téved! Emlékszem ugyanezekre a jelenetekre, amikor ugyanígy ufónak éreztem magam a családban. Ugyanígy halálos gyötrelemnek éltem meg a házimunkát. Amikor elkezdődött a nyári szünet, reggelente a megyei lap szélére firkantva rövidke üzenetek vártak: Mosogass el, moss fel, szedd össze a cefrének valót. Hol volt még akkor az okostelefon? Telefon se. S történt mindez nem is olyan régen…
Halk sóhajjal hagyjuk, hogy továbbcsordogáljon a nap. Ebédidőben az illatok újra előcsalogatják kamaszunkat. Leül az asztalhoz, cöcög, hogy még sehol az étel. Kérsz levest? Nem válaszol, csak mered. Apja ráförmed, hogy válaszoljon már. Honnan tudjam?! – szisszen fel. Feláll, újra elvonul. Négyéves kisöccse nem érti. – Csak kamasz – magyarázom. – Kanáááász? – kérdi a kisfiú. – Elkanászodott, az már szent – tromfol az apja. Aztán kínunkban könynyesre nevetjük magukat. És várjuk a következő csapást.
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu