Mire kattint a gyerek?

 Eszter már kattintott olyan honlapra, ahol feltették a kérdést, hogy elmúltál­e már 18 éves. Megnyomta az „igen” gombot, bízva abban, hogy túl rémes dolgokat nem láthat. Édesapja számítógépes szakember, Eszter minden technikai kütyüjéhez ismeri a kódokat, bármikor megtudhatja, hogy a lánya milyen oldalakon „járkált”. – Remélem, hogy megbízik bennem és nem ellenőrizget – mondja Eszter. Lilla szerint egy mai 14 évesnek már nem lehet olyasmit mutatni, amitől megrettenne vagy az újdonság erejével hatna rá. Ő csak célirányosan számítógépezget, persze természetes kíváncsiság benne is van. De egyelőre nem érez késztetést, hogy a felnőtt­tartalmú témák, oldalak  között bogarászszon.

A beszélgetés apropója, hogy a Nemzeti Média­ és Hírközlési Hatóság (NMHH) felmérése szerint a vizsgált honlapoknak a fele sem felel meg a kiskorúakat védő törvénynek és a szűrőszoftver­ajánlásnak, a harmaduk pedig nem használ semmilyen figyelemfelhívást a káros internetes tartalmak megjelenítése előtt.

– Semmilyen szűrőprogrammal  nem lehet helyettesíteni a gyerekeinkkel való hosszú, őszinte beszélgetéseket. Az okostelefonok használatához értelmes gyerekekre és felelős szülőkre van szükség, akik tisztában vannak az internet veszélyeivel. Én egyszerűen és természetesen beszélgettem erről a gyerekeimmel, mint ahogyan minden másról is. Nem tehetek mást, mint hogy megbízom bennük – reagált Both Gabi meseíró, három gyermek édesanyja a felmérésre.

Az általam megkérdezett szülők mindegyike hasonlóan vélekedett. Többen hozzátették, hogy az otthoni minta meghatározó. Ha a gyerek azt látja, hogy az apja, anyja állandóan a gép előtt ül vagy a telefonját nyomogatja, akkor számára ez a követendő példa. A szülők úgy vélik: ha a gyerekük véletlenül olyan tartalomra kattint, amivel még soha nem találkozott, akkor rögtön szól nekik, hiszen a sok­sok beszélgetés során ebben előre megállapodtak. Ám Eszter és Lilla szerint a fiatalok inkább egymás között tárgyalják ki ezeket a témákat, mert „nem tartozik a szülőkre”…