Ellenszenves a testvérem gyereke! Mit tegyek?

Kedves Ágnes!
Még soha nem hallottam, hogy valaki bevallotta volna, ha ellenszenvesnek tart egy gyereket. Én is csak így, névtelenül merem elmondani, hogy nem szeretem a nővérem lányát – akivel pedig hetente többször együtt kell lennem. Hozzáteszem: a nővérem, sőt a sógorom is nagyon közel állnak hozzám, rendes, jó emberek – csak éppen gyereket nevelni nem tudnak. A kislány – Elizának nevezem, mert a valóságban is ilyen hangzású, kissé fellengzős neve van – most lesz hatéves. Gyors észjárású, nagyon talpraesett kislány, és kifejezetten szép. Mindezt tudja is magáról, végtelenül nagy az önbizalma. Kétévesen volt egy komoly betegsége, amiből szerencsésen kigyógyult ugyan, de a szülei teljesen a rabjai lettek. Még ma sem jutottak túl a rettegésen, amikor félő volt, hogy elveszítik. A betegségnek mára nyoma sincs, mégis mindent megengednek neki, nem szólnak rá semmiért, ki sem kell mondania, mert kitalálják minden kívánságát. A gyerek élvezi a hatalmát és bizony, vissza is él vele. Én gyesen vagyok itthon a kisebbik gyerekemmel, a nagyobbik, a kislányom óvodás. Ugyanabba az óvodába jár, mint Eliza. A nővérem egy héten háromszor esti továbbképzésre jár, ezért felajánlottam, hogy ezeken a napokon a kislányát is hazahozom, s ő majd este 8-kor érte jön. (A férj kamionos, sokat van külföldön.) Tudom, hogy a nővéremnek szüksége van a magasabb képesítésre, ezért most már végigcsinálom, amit vállaltam. De ez igen nehéz. A gyerek nem fogad szót, basáskodik a kicsik fölött, beleturkál a holmimba, válogat az ételben, simán zsebre vágja, ami megtetszik neki… Ezek az esték sok feszültséggel telítettek nálunk, most ismertem ki igazán. A nővéremnek nem akarok panaszkodni, nehogy azt higgye, ürügyet keresek a visszalépésre…
Üdvözlettel: Nikolett

Kedves Nikolett!
Ez valóban nem könnyű helyzet. Helyes, hogy nem panaszkodik a testvérének, csak megbántódna. Eliza valóban nagyon elkényeztetett kislány, érthető, ha nem kedveli őt túlságosan. De mivel igen értelmes gyerek, egyáltalán nem kell elnéznie a viselkedését. Én az ön helyében mihamarabb, még a nővére új tanévének legelején kifognék egy olyan pillanatot, amikor éppen nem rosszalkodik. És beszélnék a fejével, elmagyaráznám, hogy minden családban vannak szabályok, amiket mindenkinek be kell tartania, akár tetszik, akár nem. Ne legyen túl sok szabály, de ahhoz a kevéshez viszont ragaszkodjon: például szót kell fogadnia, nem tulajdoníthat el semmit, legfeljebb kölcsönkérhet stb. Ha a kislány nem hajlandó alkalmazkodni, akkor viszont a saját gyermekei érdekében változtatni kell.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes