Visszaüt a borseprő

Mindig nagy a kísértés, hogy jó sokáig hagyjuk a seprőn a bort, hiszen annál több értékes anyag oldódik ki belőle, s így jobb lesz majd az ital is. Ez azonban kockázatos, mert a seprő igen könnyen bomló anyagok elegye, melyből egy határon túl kellemetlen ízű és szagú anyagok képződnek, s ezekből borhiba, borbetegség származik. Másfelől pedig az első fejtésnek nem az a célja, hogy mindjárt teljesen kész, tiszta, tükrös bort nyerjünk, hanem hogy idejében elkülönítsük az újbort a veszélyes üledéktől. Igyekezzünk tehát eltalálni azt a határpontot, ameddig a borseprő jelenléte még javítja az ital minőségét.

Ez lehet az az állapot, amikor a bor nagyjából megtisztult. A fejtéskor azokat a tételeket vegyük előre, amelyek savszegény szőlőfajtákból készültek és az alkoholtartalmuk is kisebb. Mivel az idő az átlagosnál melegebb volt, a bor átalakulása is gyorsabban zajlott. Ez most azért fontos, mert az idei borokra jellemző nagyobb cukortartalom mellett – a késői fejtéssel – csökkenhet a savtartalmuk, s vele az eltarthatóságuk.

Fontos, hogy mindig alaposan kimosott, tiszta eszközökkel, edényekkel, törlőruhákkal dolgozzunk. A bort tiszta és kénezett hordóba fejtsük (100 literenként fél szál kénszelet elégetésével fertőtlenítve). Kénezzük az egészséges újbort is: a kisebb alkoholtartalmú, könnyebb típusú borokat 1 deka, a „nehezebb”, testesebb italokat 2 deka borkén felhasználásával stabilizáljuk. (A borként 5-10 liter borban alaposan elkeverve oldjuk föl, és öntsük a fogadó hordóba.) Fejtés után ne hagyjuk darabban a bort, a maradékot demizsonba, üvegekbe fejtsük át.