Nincsen sonka torma nélkül

A tormaszósz füstölt húsokhoz, sültekhez és halételekhez kitűnő. Szeletelt gyökerét rendszeresen használjuk a savanyúságok tartósítására, fiatal levele pedig a salátát teszi pikánssá. A reszelt torma kiváló ízadója a mártásoknak, majonézeknek, reszelt csicsókával elkeverve pedig igen egészséges és üdítő zöldségkísérője a húsoknak, szendvicseknek a téli időszakban. A gyerekeknek reszelt alma levével elegyítve is adhatjuk.

A frissen szedett gyökérben viszonylag sok a kalcium, magnézium, nátrium, valamint a Bés C-vitamin. De a torma igazi értékét gyógyhatású vegyületei adják, melyek egyben a csípős íz letéteményesei is. Illóolaja a gyökér reszelése során szabadul fel, ilyen formában serkenti az emésztést és a vérkeringést, hajtja a vizeletet. Igen jelentős az antibiotikus hatása, csökkenti a gyulladást, oldja a letapadt nyákot. Mézzel elegyítve hatásos köhögéscsillapító. Külsőleg pakolásokban, illetve a bőrbe dörzsölve orvosolja a reumatikus fájdalmakat.

A torma lágy szárú évelő, a megvastagodott föld alatti hajtását (rizómáját) fogyasztjuk. Hidegtűrő és fagyálló, félárnyékban is megél, de hatóanyagainak kialakulásához sok napfényre van szüksége. Erősen vízigényes. Ideális termőhelye a tápanyagban gazdag, mélyebb fekvésű, mélyrétegű, laza öntéstalaj, különösen, ha mindezekhez még párás környezet is társul.

Termesztéséhez a szokásosnál mélyebben, 40-50 centire kell megforgatnunk a talajt, hogy a gyökerei mélyen lehatoljanak, és hosszú, egyenes termést kapjunk.