Simlist a szendéhez

Miért is áhítoznak a jó kislányok a dörzsölt rosszfiúk után, és a jóravaló fiú miért botlik bele az üresfejű plázacicába? Az ellentétek vonzása jó esetben abból fakad, hogy mindannyian vágyunk a teljességre, ezért hiányzó tulajdonságainkat a másikban reméljük felfedezni – állítja a dr. Cloud–dr. Townsend amerikai szerzőpáros. Szerintük rázósabb a helyzet, ha a kényelemszeretet, a lelki lustaság motiválja az ilyen választást: például a férfi mindig a nőre hagyja a családi konfliktusok elsimítását, vagy a nő csak költeni szereti a pénzt, keresni már nemigen hajlandó. Ilyenkor előfordul, hogy a házasságban kialakul az egészségtelen „munkamegosztás”: az egyik, mondjuk, eleve kihúzza magát a felelősség alól és mindig a másikra hárítja a fontos döntéseket. Így a link házastárs soha nem kényszerül rá, hogy megkomolyodjon.

A filmekben különösen izgalmas az ilyen kombináció. A Simlis és a szende című sorozat sikere is részben ennek volt köszönhető a hűvösen okos Cybill Shepherd és a tüzesen rámenős Bruce Willis főszereplésével.

A hasonló a hasonlónak örül a párkeresésben is – erre jutott viszont a lélekgyógyász Szendi Gábor. Azokkal ért egyet, akik szerint az emberek önmaguk tükörképét keresik a szerelmükben.

Házasságkutatók állítják: a régóta együtt élő párok többségének arcberendezése – orra, szeme, szája – is hajaz egymásra, ezt a képeik számítógépes elemzésével igazolták. A sok egyezés genetikai rokonságra utal, ami kedvező a szaporodás szempontjából, vagyis az ilyen párok sikeresebb gyermekáldásra számíthatnak. A génrokont tudattalanul is „kiszagoljuk”, mi több: a nők állítólag előnyben részesítik azokat a férfiakat, akiknek az illata hasonlít az apjukéra. Az ellenkező nemű szülő képe mélyen él bennünk és közrejátszik abban, kibe leszünk szerelmesek. Van tehát abban némi igazság, amikor a kisfiú azt mondja az anyjának: „ha megnövök, elveszlek feleségül”. Ám ha rossz, rideg a kapcsolat a gyermek és az ellenkező nemű szülő közt, akkor jobb elkerülni ezt az ismétlést, mert önsorsrontó lehet.

Dr. Helen Fisher kanadai-amerikai antropológus szerint nem kell döntenünk a két párvadász stratégia között, ugyanis mindkettő működik.

A kutatónő egy internetes párkereső oldalon több tízezer személy választását figyelte. Arra jutott: akár a világhálós adatlap képéből és szavaiból is gyorsan eldönthetjük, ki melyik karaktertípust képviseli. A felfedező típusba tartozók hasonlóan kalandvágyó társra vágytak. A családcentrikus építők ugyancsak a hasonszőrűekre vadásztak. Az irányító típus viszont – mivel két dudás nem fér meg egy csárdában – a diplomatikus tárgyalót kutatta.

A tudósok szerint sok titok rejtőzik még a szerelem vegykonyhájában. Ám arra létezik magyarázat, hogy az önimádó macsó miért vesz el szürke kisegeret. Ahogyan a viccben a férfi bevallja: „Mert mind a ketten ugyanazt szeretjük. Engem.”

STABIL ALAPOKON.
A kapcsolat négylábú asztal – tartotta Popper Péter pszichológus. Négy dolognak egyeznie kell, hogy ne billenjen meg a frigy:
- a két ember életstílusa hasonlítson;
- fontos, hogy szeressék a másikat, örüljenek egymás létezésének;
- testileg is vonzónak találják egymást, stimmeljenek az ágyban;
- gazdaságilag is stabil legyen a kapcsolat, mert a nyomor megöli a szerelmet.