Forrnak az indulatok: parancsra gondoskodni?

Fontos szempont, hogy az idős korral járó szokásos betegségekkel együtt élő, vagy demens betegről van-e szó, mert kevés az olyan intézmény, amelyik az utóbbiakat is fogadja. – A mi lakóink többsége intenzív ápolásra szorul, a családjuk nem képes ellátni őket: egyrészt 24 órás felügyeletet igényelnek, másrészt a gondozásuk  speciális szakértelmet kíván.

A devizahitelek vesztesei gazdasági okokból költöznek be az intézetbe, a külföldre vándorló famíliák közül pedig sokan nem viszik magukkal az idős, beteg szülőket. Ez a trauma megviseli persze az egészségüket is – mondja el az utóbbi évek tapasztalatait az igazgató.

A hagyományos idősotthonok lakói többnyire kevésbé szorulnak ellátásra. A baj akkor kezdődik, ha tartósan fekvőbeteggé válnak: ilyenkor általában megszüntetik a szerződést, másik hely után kell nézni. – Javaslom a hozzátartozóknak, hogy látogassanak meg minél több otthont, kérdezzenek rá, kiterjed- e a működési engedélyük ápolásra és demens-ellátásra is – hívja fel a figyelmet Varga Zoltán. Változó, hogy kinek mennyi idő alatt sikerül megszoknia az új élethelyzetet.

– Nem gond a beilleszkedés azoknak, akik maguk döntötték el, hogy hozzánk jönnek. Ha gazdasági- kivándorlási okok állnak a költözés hátterében, már adódhatnak nehézségek. A depresszió, a sok újdonság okozta ijedelem, a személyzet megismerése problémát jelent számukra. Gyakran a család túlzott aggodalma is nehezíti a beszokást, ezért azt kérem, hogy két hetet várjanak, utána jöjjenek látogatni. A komoly betegségekben szenvedőket pedig nekünk kell megismernünk, egyeztetve az ápolási igényeket a családdal, az orvosokkal. Előfordulhat, hogy pár nap után kiderül: nem tudunk együttműködni – mondja az igazgató. Idős korban új életet kezdeni, otthagyni a régi környezetet nagy lelki megrázkódtatással jár. Martonvásáron ezt azzal próbálják enyhíteni, hogy a beköltözők elhozhatják kedvenc bútorukat, festményüket, tárgyaikat. – Fontos, hogy otthon érezzék magukat: ha például nem tetszik a szobájuk színe, átfestjük. Megkérjük a családot, írják le a gondozottunk élettörténetét, mit dolgozott, mi a kedvenc étele, gyakorolja-e a vallását, szereti-e a társaságot.

Az új lakó az első hetet a betegszobában tölti, hogy megismerhessük a személyiségét, szokásait, állapotát, gyógyszerezését. Ez idő alatt kiderül, kivel beszélget szívesen, ül egy asztalhoz, melyik nővért kedveli meg hamar. Így alakul ki, hogy melyik szobába, ki mellé kerül – mesél az első hetekről is Varga Zoltán. – A célunk az, hogy családias legyen a közeg, háziasak az ételek, és a személyzet is könnyen szót értsen a lakókkal – az intézményünk mindenkinek valódi második otthona legyen.


PARANCSRA GONDOSKODNI?
Forrnak az indulatok a kormány szülőtartásra vonatkozó tervezett törvénymódosítása körül. Nemcsak az érintett anyák-apák, hanem bírósági úton hozzátartozók és a szociális otthonok is kérhetnék a kötelező szülőtartást. A magyarázatokban azt halljuk: az állam a rászoruló idősek védelmében lép fel. Valószínűleg egyetlen jóérzésű ember sem hagyná nyomorban a szüleit, ugyanakkor a szociális hálónak meg kellene tartania valamennyi rászorultat – érvelnek az ellenkezők. Mit tehetnek, akik bántalmazó családban nőttek fel? Ha olyan szülő indít pert, aki sose törődött a gyerekével, milyen ítéletet hoz a bíró? A szülőről gondoskodás költségeit elméletben csak attól a gyerektől lehet majd kérni, akinek az anyagi helyzete ezt megengedi, hiszen nem kötelezhető rá, ha ezzel a saját vagy a gyermekei eltartását veszélyezteti. Sok a tisztázatlan a kérdés, erről írnak az internetes fórumok látogatói is: „Aki megengedheti, hogy magához vegye az idős szüleit, tegye meg. Előfordul, hogy kényszer szüli az összeköltözést, aztán kiderül, hogy jól megvannak együtt. A falusi idősek ügyesen alkalmazkodnak a fiatalabb generációkhoz. Az a kis nyugdíj is jól jön a közösbe. Aki gondoskodik, nyugodtan megmondhatja a szülőjének: én erre vagyok képes, ezt tudom tenni érted. Így van választás és nincs csalódás.”
(Fogtechnikus Fejér megyéből)
„Optimális esetben a szülők segítése nem kérdés, ahol pedig mégis, ott nem lesz benne sok köszönet. Előbb mennék a híd alá, mint hogy a gyermekemre kényszerítsem bármilyen szülői jogomat.”
(Edző Pest megyéből)
„Szülőtartás? Amikor gyerekeket éheztetnek a szüleik, amikor minden ötödik gyereket bántalmaznak a családon belül? A gyerekeket kéne tisztességben felnevelni és megvédeni.”
(Tanár Pest megyéből)
„Mifelénk a szülők egész életükön át dolgoznak, hogy megteremtsék a gyermekeiknek a feltételeket ahhoz, hogy aztán öregkorukban rájuk támaszkodhassanak. Legtöbbször a legkisebb gyermek maradt otthon a szülői házban, ő is örökölte, ennek fejében az ő kötelessége lett a gondoskodás. Szerintem a törvénymódosítás konfliktusokat gerjeszt majd. Parancsra nem lehet gondoskodni.”
(Könyvtáros Erdélyből) 

KALKULÁLJUNK! Az ápolási otthonok számos árkategóriában többféle szolgáltatást nyújtanak. Emelt szintű szolgáltatás, ha valaki egyedül vesz igénybe egy apartmant – ez a legköltségesebb –, ilyenkor egyszeri belépési díjat is kérnek az intézmények. A két- vagy négyágyas szoba arányosan olcsóbb. A havi gondozási díj fedezi a napi négyszeri étkezést, a szakképzett személyzet, a mosás, takarítás stb. költségét. A gyógyszereket, a gyógyászati segédeszközöket és más térítéses szolgáltatásokat (pl. fodrászat, masszázs, internet) ezen felül kell megfizetni. A havi gondozási díj 130-160 ezer forint között mozog. A belépési díj 1,3-1,5 milliónál kezdődik, ekkor viszont alacsonyabb a havi díj: 80-90 ezer forint. Önálló apartman esetében 6-8 milliós a „beugró”.