'Mások okulásáért mondom el, az anyósom hogyan verte szét módszeresen a házasságomat'

Kedves Ágnes!
Már nincs is igazán miért tanácsot kérnem, inkább csak mások okulásáért mondom el, az anyósom hogyan verte szét módszeresen a házasságomat. Ráadásul azt sem tudom, mi oka volt rá. Az esküvő előtt két évig jártunk együtt Lacival, akkor még semmi kifogásuk nem volt ellenem. Sokat voltam náluk, úgy látszott, teljesen befogadtak. Jó hangulat uralkodott az otthonukban, a nagy család szeretetben élt, bár láthatóan az erős egyéniségű anya uralma alatt. De engem ez cseppet sem zavart, mert én is jól éreztem magam náluk. Laci, két kisebb öccse és a húga, plusz az akkor még élő nagyszülők – mindig tele volt a ház.
Az első figyelmeztető jel az volt számomra, amikor Laci bejelentésére, hogy összeházasodunk, leendő anyósom sírógörcsöt kapott. Később valahogy elmagyarázta, hogy csak azért, mert a nagyfia az első gyereke, aki kirepült a házból. Akkor ezen átsiklottam, mert a vőlegényem nagyon szeretett és én is őt. Teltek az évek. Már két gyermekünk született, de az anyósom még mindig úgy kezelte a férjemet, mint ha a pici gyermeke volna. Sőt, ez valahogy még erősödött is az évek folyamán. Minden este felhívta és néha egy órán át beszéltek telefonon. Minden vasárnap hozzájuk mentünk ebédre, s ott maradtunk egész nap. Nyaralni csak az anyósommal és apósommal mehettünk. A férjem ezenkívül pénzzel, illetve egy-egy számlájuk kifizetésével segítette őket, pedig nem szorultak rá. Egyszer elegem lett mindebből és lázadozni kezdtem. A férjem kijelentette, hogy neki mindennél fontosabb a családja, őket nem bántja meg és nem mellőzi. Tehát nem én és a két gyerekünk a családja, hanem a szülei és a testvérei. Egyszer nagyon kitálaltam az anyjának, aki ekkor műrosszullétet produkált. Azt hittem, megöl a férjem. És most válunk. Pedig ezen a témán kívül soha semmi nézeteltérésünk nem volt egymással. De nem tudom megbocsátani neki, hogy eldobott minket az anyja miatt.
Üdvözlettel: Ágota

Kedves Ágota!
Valóban, úgy tűnik, a férje tényleg nem önöket tekinti a családjának, hanem az „alapfamíliáját”. Pedig fordítva kellene. Az anyósa hibája, hogy ezt így alakította. Ráadásul az imádott fiát magányos, elvált emberré teszi. Bizony, magányossá, mert hiába veszi körül nagy család, az anya vagy apa nem pótolhatja a társat és a saját gyermekeket. Tehát súlyosan vétett a fia ellen. Aki pedig nem érett, felnőtt férfiként viselkedett ebben a konfliktusban. Úgy látom, ön már nem harcol a házasságáért, talán nem is érdemes. Kívánom, hogy rendeződjön az élete. És azt is, hogy – akár egyedül neveli fel a fiait, akár társra talál a későbbiekben – ne ismételje meg az anyósa hibáját.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes