Velünk élő hagyomány: Díjazzuk a gyöngysorait

Már az ősember is készített gyöngysorokhoz hasonló „ékszereket”. Az első nyakláncokat, öveket, karkötőket, hajdíszeket kagylókból, növények magvaiból, állatfogakból fűzték. Az erős szálra felfűzött „díszek” anyaga, formája és minősége azóta sokat változott, s a lényeg – hogy általuk az ember, főként a nő, szebbé váljon – még nagyobb hangsúlyt kapott.

A gyöngysor, a gyöngygallér évszázadok óta nálunk is a női öltözködés kiegészítője, a különböző vidékeken más-más elnevezéssel: nyakbavaló, kaláris, galáris, tászli – és folytathatnánk a sort.

Gyöngy szavunk – amely az egyik legszebb magyar szó – ótörök eredetű. Gyöngynek nevezzük a felfűzést lehetővé tevő, lyukkal ellátott dísztárgyat. A gyöngyből készült, legjellegzetesebb, legszélesebb kiegészítőket – gyöngygallérokat – a Tolna megyei Sárközben viselték a nők, illetve készítették a varróasszonyok. Valamivel keskenyebb fajtát viseltek Mezőkövesden, és ennél is keskenyebbet a moldvai csángók. A Galga mentén többsoros kalárist, Matyóföldön fújt vagy telt üvegből készült „pityegő” kalárist, a Sárközben pedig kásagyöngyből (apró szemű gyöngyből) és hosszúkás formájú, úgynevezett szalmagyöngyből fűzött gyöngygallérokat hordtak.

A magyar népművészetben a nyakba készült ékszerek a XIX–XX. században a felnőtt parasztlányok és menyecskék táncos, de templomi ruhájához is országszerte szinte kötelezően hozzátartoztak. Hazánk számos táján a nők kislánykortól öregkorig hordták az őket megillető gyöngysorokat. Voltak helyek, ahol a legkedvesebb darabokat hétköznap is viselték – hittek abban, hogy ezek távol tartják a rosszat, a betegségeket. A gyöngyöknek díszítő szerepük és mágikusnak tartott tulajdonságaik mellett „jelölő” funkciójuk is volt: színük, méretük, fűzésmódjuk jelezte viselőjük korát, életszakaszát – például, hogy házas-e vagy hajadon –, lakhelyét, társadalmi hovatartozását.

Jegyezzünk meg néhány dolgot a gyöngyfűzés legelterjedtebb módjairól.

Nagyobb méretű, különböző mintázatú gyöngyszemeket fűzhetünk egysorosan – ezeket simán felfűzzük a cérnára vagy damilra. Mintás fűzésre az apró szemű kásagyöngy alkalmas. Bonyolultabb fűzéseknél ritmikus körökben visszaöltünk egy előbbi szembe – ekkor kevésbé bomlik. Színes kásagyöngyből egész virágmintás füzért készíthetünk. A dupla átfűzés – a keresztbe forduló gyönggyel – lehetőséget ad a kétszálas fűzésre, a kettős gyöngysorra. Felületfűzésnek nevezzük azt a módszert, amikor a készítendő tárgyunk (öv, táska vagy bármilyen más öltözetkiegészítő) minden gyöngysorát jobbról balra haladva fűzzük, s a tárgyat a sor végén megfordítjuk (mint amikor kötünk).

A következőkben egy moldvai tászli elkészítését ismertetjük, ezt a gyöngysort ma már nem csak csángók viselik. A munkában a kezdők és a haladók egyaránt örömüket lelhetik.


AZ ÖSSZEÁLLÍTÁST KÉSZÍTETTE:

Gárdonyi Bálintné
06-20/911-7509
[email protected]

Dulai Sándor
06-1/489-8805
[email protected]