'Meddig kell eltűrnie egy szülőnek ezt a viselkedést és fizetnie egy felnőtt nő számláit'

Kedves Ágnes!
Az én nagy problémám a 35 éves lányom és a viselkedése. Munkahelye nincs, itthon a ház körül, a kertben dolgozik, de abból csak úgy van kis pénze, ha én eladom a terményt és odaadom neki a bevételt.
Tavaly összeállt egy fiatalemberrel, aki odavette magához a lakótelepi lakásába. Három nap után hazatért: amikor kijött a lakásból, visszamenni már nem tudott, mert az ajtó lezáródott, kulcsot meg nem kapott. De én örültem, hogy vége.
Sajnos az idén felújult a kapcsolat. Este érte jön a fiatalember, elviszi a lakásába, aztán pár óra múlva hazahozza. Kihasználja a testét, aztán meg eldobja, mint egy használt zsebkendőt. Soha egy program, sehová nem mennek együtt. Amikor ezt szóvá teszem, a lányom védi a barátját, mondván, hogy sokat dolgozik, csak este van ideje. Meddig kell eltűrnie egy szülőnek ezt a viselkedést és fizetnie egy felnőtt nő számláit, akinek láthatóan csak ez az egy dolog számít? Kérem, mondja el a véleményét.
Üdvözlettel: „Egy aggódó szülő”

Kedves Asszonyom!
Természetesen megértem az aggodalmát, hiszen egy ideális világban úgy kellene a dolgoknak alakulniuk, hogy a 35 éves nőnek állása, munkája legyen, szerelemből házasodjon, s eddigre már két gyermeket nevelgessen a saját otthonában, akik a nagymama szeme fényei lennének.
A sors azonban nem mindig igazságos. Meglehetősen szűkszavú levelét szinte szó szerint közöltem, így látható, nem sok részletet tudhatunk meg belőle. Nem írta, hogy korábban volt-e munkája a lányának, illetve van-e benne akarat, hogy munkát keressen. Teljesen az önhibáján kívül tartatja el magát az anyjával – ilyen élethelyzet is lehetséges –, vagy tényleg csak a szerelmére koncentrál? Mert azért úgy tűnik, a lánya szereti a partnerét. Az, hogy az illető biztosan csak kihasználja, nem tudhatjuk. De ha így is van, a lányának fontos ez a kapcsolat. Ezért ön nem tudja megakadályozni, és nem is lenne helyes egy 35 éves nő esetében. Egyet tehet: kirakja a szűrét, nem tartja el tovább. De ezzel ön boldogabb lenne? Nem hinném.
Vagy tudomásul veszi a lánya kapcsolatát és nem „fúrja” tovább. Arra gondol: amióta világ a világ, sokszor megesik, hogy a szülő elégedetlen gyermeke társválasztásával. Próbálja meg segíteni, hogy munkát találjon. Mert abban igaza van, nem természetes, hogy egy felnőtt embert a szülője tartson el – még akkor is, ha ez manapság nem túl ritka helyzet. Tehát úgy gondolom, hogy türelemmel és szeretettel álljon a lánya mellett. Ez akkor is segít neki, ha valóban méltatlan kapcsolatban él.
S akkor is, ha mégsem, csak a szomorú édesanya látja úgy…
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes