Ahogyan sok hasonló korú asszony, 'a lepedőmutatványok helyett már inkább vágyik gyengédségre, szerető összebújásra'

Kedves Ágnes!
Olyan gondom van, amit csak névtelenül merek önnel megbeszélni. Mert a barátnőm is csak csóválja a fejét: panaszkodsz vagy dicsekszel? Ugyanis szexuális igényeink sajnos nincsenek összhangban a férjemmel.
Ötvenöt éves óvónő vagyok, egy dél-alföldi kisvárosban élünk. Első házasságom több mint húsz évig tartott, pedig egy idő múlva már nem nagyon jöttünk ki egymással. De megvártuk, amíg az ikerfiaink felnőttek, aztán békében elváltunk. Néhány évig tartott a szingliségem, egy-két kapcsolattal, de egyik sem volt komoly. Aztán megismerkedtem a nyolc évvel idősebb Tiborral: ő is elvált, miután felnevelte a lányát, úgyhogy hasonló élethelyzetből jöttünk. Nem volt sem gazdag, sem szép, de nagyon kedves és gondoskodó.
Mindig a kedvemet kereste, igazi biztonságérzetet adott. Ezért mondtam igent, amikor 12 évvel ezelőtt megkérte a kezem. Nem is volt semmi gond köztünk, egészen egykét évvel ezelőttig.
El kell mondanom, hogy a férjem számára mindig is nagyon fontos volt a szex. Remekül megértettük egymást ezen a téren is. De amióta engem elért a változás kora, sokkal kisebb lett az igényem. Néha még most is szívesen veszem az ölelést, de többnyire hárítom. Ezért állandó a vita. Közben meg ő is elkényelmesedett, már nem nagyon törődik velem, szürke hétköznapjainkat éljük. Esténként nézi a tévét, olvassa az újságját, alig váltunk két mondatot.
S nem érti, miért hárítom a közeledését. Nem érti meg, hogy előzmények, kedvesség és gyengédség nélkül én nem tudok készen állni. Nem automata, hanem érző nő vagyok…
Válni nem akarok, de már felőröl az örökös vita, a sértettsége… Persze azt sem szeretném, ha más nőhöz menne. No de a sűrű szex a házasság lényege? Így hatvan felé is?
Üdvözlettel: Anna


Kedves Anna!
Biztosan akadnak mások is, akik, mint az ön barátnője, felületesen és érzéketlenül odaszólnának: dicsekszel vagy panaszkodsz? Pedig egyáltalán nem egyszerű az efféle eset.
Természetesen az a jó, ha egy párnak egyformák a szexuális igényei. Kezdetben önöknél is így volt. Most már az öné – hasonlóan sok hasonló korú asszonyéhoz – megcsappant, s a lepedőmutatványok helyett már inkább vágyik gyengédségre, szerető összebújásra. A férjének pedig ugyanolyanok az igényei, mint korábban.
Hát ezt kéne valahogyan összehangolniuk, figyelembe venniük a másik érzéseit. Ezt pedig nem veszekedéssel, kifogások keresésével, vádaskodással, hanem csak komoly beszélgetéssel lehet tisztázni. És valahol a középúton találkozni. De ehhez a férjének is ki kellene kapcsolnia a tévékészüléket…
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes