Figyeljen a tünetekre! Átlagosan négy óra, míg orvoshoz kerülnek - ez rettenetesen hosszú idő

A 20. század első felében az infarktuson átesett betegeknek még 6-8 hetes ágynyugalmat rendelt az orvos. Addig tartott a kényszerpihenő, amíg ki nem alakult a szívizom elhalását követő hegszövet. Ezután is csak fokozatosan kezdhettek mozogni – eleinte napi öt perc séta volt a megengedett –, de a megerőltetőnek ítélt lépcsőn járástól például örökre eltiltották őket. A hétköznapi élet megszokott rutinjába vagy a munkába való visszatérésre a páciensek többsége nem is gondolhatott.

Mára számos kutatás igazolta, hogy szívinfarktus után akkor javul a legjobban a betegek szívének állapota és a fizikai teljesítőképességük, ha a rehabilitáció a rohamot követően már egy hét múlva megkezdődik. A felépüléshez elengedhetetlen a szakemberek által személyre szabott mozgás- és táplálkozási program: ezen múlik ugyanis, hogy a későbbiekben teljes életet élhet-e a páciens. Az életmódváltás mellett az acetilszalicilsavat tartalmazó gyógyszerek rendszeres szedése is segít kivédeni az újabb szívroham kockázatát, mint ahogyan e pirulák a betegség megelőzésében is jó szolgálatot tesznek.

Ha biztosan tudnánk, hogy az elkövetkezendő években nagy eséllyel számolhatunk szív- és érrendszeri problémákkal, esetleg stroke-kal, valószínűleg már ma változtatnánk az életmódunkon. Ahhoz azonban, hogy tudjuk, a veszélyeztetettek közé tartozunk-e, nem árt tisztában lenni a rizikófaktorokkal. Ilyen például az előrehaladott életkor, a magas vérnyomás, a magas koleszterinszint, a dohányzás, a cukorbetegség, a hormonális fogamzásgátló szedése, a szív- és érrendszeri kórok halmozódása a családban, az elhízás, a mozgásszegény életmód. A túlsúlyos középkorúaknál gyakran fellépő 2-es típusú cukorbetegség kardiovaszkuláris kockázatát például olyan jelentősnek tartják a szakértők, hogy e betegek számára rendszeres kardiológiai ellenőrzést rendelnek el.

A szívinfarktushoz vezető koszorúér-elmeszesedés lassan és sokáig tünetmentesen rombol a szervezetben. Amíg nem okoz panaszokat, többnyire tudomást sem veszünk róla, pedig a magasabb vérzsírértékek, az olykor-olykor kiugróan magas vérnyomás vagy a tompa mellkasi szorítás már kongatja a vészharangot.

A kardiológiai szűrővizsgálat azért is rendkívül fontos a rizikótényezőkkel élők számára, mert a szív- és érrendszeri betegségek diagnosztizálása nem megy egyik napról a másikra, a veszélyeztetettség korai felismerése viszont sokszor életet menthet.

Nem szabad hát tétlenül várni a súlyos tünetek kialakulásáig, hiszen sok beteg teljesen panaszmentes akár még a szívinfarktus vagy agyvérzés miatti hirtelen halál bekövetkezése előtt is. Akinek tehát a legkisebb gyanús tünete van – mint például megmagyarázhatatlan gyengeség, légszomj, szorítás, vagy akár csak a diszkomfortérzés a mellkasban, szédülés, rendetlenkedő szívverés –, vegye komolyan szervezete figyelmeztető jeleit, és a lehető leghamarabb keresse fel az orvosát! 


TUDTA?
A szívinfarktus első jeleitől számítva az orvoshoz
kerülés pillanatáig átlagosan négy
óra telik el, holott minden ellátás nélkül
töltött félóra egyötödével növeli a halál
kockázatát!