'Élelemre vagy alapanyagra lenne a legnagyobb szükségünk, mert az éhség rettenetes'

A 06-53/389-100-as telefonszámon hívható az alábbi levél feladója:
„Reumás gyulladások, porckopás, csontritkulás, szédülés, fülzúgás – ezekkel élek, és szinte mindenem fáj, alig tudok járni. Egyedülálló kisnyugdíjas asszonyként Pest megyében, egy Ceglédhez közeli faluban lakunk a fiammal, a nyugdíjam még a rezsiszámlák kifizetésére is kevés.
A fiam most tanul egy szakmát saját költségen, a szakképzés Budapesten van, oda kell eljárnia, ami sokba kerül. A Munkaügyi Központ semmiben sem támogatja, nagyon nehezen élünk. Van egy 100 ezer forint értékű Nyeremény Üdülési Utalványom, arra gondoltam, hogy ha ezt eladhatnám – megegyezés szerint, olcsóbb áron – olyan embereknek, akik üdülésükhöz fel tudják használni, akkor egy kis pénzhez juthatnánk. Két személynek szól egy hétre, de két részletben is fel lehet használni 15 hónapon belül, Zalakaroson, Siófokon vagy Velencén. Nagy segítség volna számunkra, ha megvenné valaki, mert ínségünkben, sokféle bajunk közepette – hiteltartozást is kell törlesztenem – kicsit fellélegezhetnénk.”


Demeter Kitti a 4536 Ramocsaháza, Ibronyi út 3. címről írt (telefonja nincs, de ismerőse 06-30/862-7151- es telefonszámán keresztül elérhető): „Húszéves vagyok, és amióta édesanyám alkoholizmusa miatt magunkra hagyott bennünket, egyedül nevelem 11 éves fiú- és 6 éves lánytestvéremet. Albérletben élünk, havi 26 600 forintból, élelmiszerre sem igen jut, ruhánk is alig van. Élelemre vagy hozzá való alapanyagra lenne a legnagyobb szükségünk, mert az éhség rettenetes. Számunkra egy kiló liszt, cukor, egy liter olaj is sokat jelentene.”


Irénke jeligére: „Hetvenöt éves, beteg, egyedülálló asszony vagyok. Keresek olyan családot, ahol a nyugdíjamért befogadnának, lenne egy külön szobám. Szeretném a két cicámat is magammal vinni.”