'Valaki a falhoz nyomott és fogdosni kezdett - Az apósom volt'

Kedves Ágnes!
Két hete lakodalom volt a családunkban: a sógornőm, a párom húga ment férjhez.
Százhatvan vendég, az udvaron felállított hosszú asztalok, kétféle zenészbanda, nagy felhajtás. Ma már falun is ritka, hogy háznál tartsanak ekkora lakodalmat, de nálunk, sőt a környéken sincs olyan nagy étterem, ami ki tudna szolgálni ennyi embert.
Tehát rengetegen voltunk, nagy nyüzsgés, jöttek-mentek, táncoltak az emberek. A férjem szülei elég jómódúak, főzőasszonyokat fogadtak, de még így is sok volt a családtagok tennivalója. Én is ki-be jártam a házba, a garázsba, a pincébe.
Egyszer csak a pincelépcső aljában valaki elkapott, a falhoz nyomott és fogdosni kezdett. Az apósom volt. Ő ereje teljében lévő, erős, 59 éves férfi, felnéznek rá, sikeres ember.
Már máskor is észrevettem, hogy tetőtől talpig végigmustrál, de mivel soha nem tett semmi kétértelmű célzást, nem viselkedett tiszteletlenül, ezért nem is törődtem ezzel. De most, ittasan, megtette. Visszaélt azzal, hogy nem merek, nem akarok kiabálni, nem szeretnék botrányt. Viaskodtam, birkóztam vele, végül sikerült kiszabadulnom és felrohannom a lépcsőn. Senki nem vett észre semmit. Azóta az apósom kerül, nem néz rám. Bocsánatot nem kért, ki sem magyarázta magát, mintha semmi nem történt volna.
Mi nagyon jól élünk a férjemmel, két kisgyermekünk van. A párom az apja vállalkozásában dolgozik, két utcára lakunk tőlük – tehát ezer szállal kötődünk hozzájuk. Még aznap el akartam mondani neki a történteket, de aztán elgondolkodtam rajta. Ha kitör a botrány, szenved a férjem, szenved a nagyon rendes anyósom, mi lesz a munkával, a szomszédsággal?
Ráadásul nem fogná-e rám a falu szája, hogy én kezdtem ki az apósommal? Hinnének-e nekem?
Másrészt, ha hallgatok, a cinkosává leszek. Netán felbátorítja és máskor is próbálkozik. Szeretném elkerülni a családi botrányt, de meghunyászkodva hallgatni sem akarok.
Üdvözlettel: Éva


Kedves Éva!
Jól tette, hogy nem csinált botrányt.
Adjuk meg jóhiszeműen az esélyt, hogy az apósa részegségében vesztette el az önkontrollját. (Bár azért az is árulkodó, ki mit tesz ittas állapotban…).
De semmiképpen se hagyja szó nélkül az esetet. Mondja meg neki: „Tudom, hogy részeg voltál, ezért most az egyszer nem szólok a családnak. De ha még egyszer csak hozzám érsz, kipakolok.” Az ilyen ember csak az erőből ért. Legyen határozott, hogy ő is felfogja: ön nem tréfál, tényleg kipakol. Szerintem kijózanodva ezt már nem fogja megkockáztatni. Ha normálisan reagál, tovább lehet lépni. De a bizalom oda, ezt a kedves apóst jobb lesz ezentúl nagy ívben kikerülni…
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes