Örök vita: melyikük a jobb: a keverék, avagy a fajtatiszta kutya?

Az ELTE világhírű Etológia Tanszékének és a Magyar Tudományos Akadémia kutatóinak közös felméréséről van szó, amelynek során 7700 fajtatiszta és ugyanennyi keverék kutya gazdáját kérdezték meg ebeik viselkedéséről.

A leggyakrabban hangoztatott érv, miszerint a keverék kutyák életkora magasabb, mint a fajtatisztáké, igaznak bizonyult: Kubinyi Enikő, az ELTE Szenior Családi Kutya Programjának vezetője szerint a felmérés eredményei ezt igazolták, mi több, a hosszú életű keverékek közt nagyobb volt a szukák aránya.

A következő vizsgálat azt kutatta, hogy a két csoport közt milyen eltérések találhatók a kutyák személyiségében, illetve a problémás viselkedések előfordulásának gyakoriságában.

A keverék kutyák gazdái gyakrabban számoltak be arról, hogy kedvenceiket nehezebb sétáltatni, mert húznak a pórázon, ráugrálnak az emberekre, nem reagálnak a hívásra, vagyis kevésbé kiegyensúlyozottak. Ez vélhetően összefügghet azzal is, hogy a keverékek gazdái gyakrabban nők, fiatalabbak, vagyis kevesebb tapasztalatot szereztek a kutyatartás terén, mint a fajtatiszták gazdái.

Egy újabb eredmény, amelyet mi, laikusok általában csak az „okos” jelzővel szoktunk kifejezni: a keverékek képezhetőbbek, mint fajtatiszta társaik. A kutatók több lehetséges magyarázatot is elképzelhetőnek tartanak erre. Az egyik a különböző genetikai háttér, amelynek lényege, hogy a fajtákat nemcsak a külső fajtajellegek alapján, hanem a viselkedésüket is figyelembe véve tenyésztik. Vagyis a világon jelenleg ismert négyszáz kutyafajta mindegyike más és más genetikai örökséget hordoz, a fajtatiszta tenyészetek egyedei ezért gyakorlatilag problémamentesen illeszkednek gazdáik körülményeihez, legyen szó akár vadászkutyáról, házőrzőről, gyermekbarátról.

Ezzel szemben a keverékek közül azok az egyedek szaporodhatnak sikeresen, amelyek képesek önálló problémamegoldásra, azaz tanulékonyak, és gyorsan reagálnak a környezeti hatásokra, ez viszont egyúttal könnyen vezethet kiegyensúlyozatlansághoz is.

Összegezve tehát: a fajtatiszta kutyát választó gazda általában pontosan tudja, milyen társat szeretne a családjában tudni. A külső jegyek mellett – méret, szőrzet stb. – nagyjából számíthat a fajtára jellemző viselkedésre is. Mindez azonban csak megbecsülhető a keverék kutyáknál, hiszen a többfajta ősök tulajdonságai is keverednek bennük.

A lényeg azonban: mindegy, hogy fajtatiszta, avagy keverék, szeretni éppúgy lehet mindkettőt.