Illatos parókák adója

Mindenekelőtt nézzünk egy-két különleges adófajtát a történelemből. Vespasianus római császár nevéhez fűződik például a római vizeldék után kivetett adó. Amikor ezt fia, Titus szóvá tette, hozatott egy pénzdarabot és megkérdezte, van-e szaga. Nem volt. Pedig húgyadóból származik… A levont következtetés lett a szállóige:

A pénznek nincs szaga (Pecunia non olet). Ne higgyük azonban, hogy a vécék után kivetett adó már a múlté. Újabban az amerikai Maryland államban sújtják vele a polgárokat: évente hatvan dollár különadót kell fizetniük a szennyvíztisztítók telepítésének költségeire. El is nevezték vécéadónak.

A rafinált, ugyanakkor méltánytalan adóztatásnak szinte fogalmává vált a füstadó. Mátyás király vezette be a korábbi kapuadó helyett. Ez utóbbi Károly Róbert nevéhez fűződik: azon porták tulajdonosai fizették, akiknek a kapuján egy megrakott szénásszekér befért, ráadásul az udvaron meg is tudott fordulni.

S akkor némi ízelítő a jelenből: kezdjük a távoli Japánban, amely mindig is a különleges szokások országa volt. Nem kivétel ez alól az adóztatási praktikájuk sem.

Kivetették például a zsíradót, amellyel az elhízás ellen küzdenek – és nem is eredménytelenül. A 40 és 74 év közötti polgárok haskörtérfogatát mérik, és ha ennek az átlaga az érintett férfiaknál meghaladja a 85, a nőknél a 90 centit, akkor büntetésre számíthatnak. Érdekes módon nem azok, akiknek nagy a hasuk, hanem a munkáltatóik, illetve az önkormányzatok. Hogy aztán ők miképpen veszik rá a delikvenseket a mértéktartásra, az az ő dolguk.

Bármennyire is furcsa a módszer, de eredményes. Az elhízott japánok aránya irigylésre méltóan alacsony, mindössze 3,5 százalék. Arról nem szólnak a hírek, hogy a szumóegyesületek mit szólnak mindehhez: mint ismeretes, ebben a sportágban a versenyző rettenetesen nagy has nélkül igen csekély sikerre számíthat.
 
Egyébként az egészséges életre való rávezetés adókivetés formájában nálunk sem ismeretlen. Gondoljunk például a chipsadó néven elhíresült pénzbevételi forrásra, amit a mértéken felüli sót, cukrot, koffeint tartalmazó élelmiszerekre vetettek ki. A betegségek megelőzése érdekében Amerikában is kirónak adót: az előző elnök, Barack Obama a szoláriumokat, a bőrrákos megbetegedések egyik forrását sarcolta meg.

Mindezekből is látszik már, hogy az adók nem kizárólag a bevételek növelését célozzák, de igyekeznek terelgetni a szokásainkat is. Nemcsak az egészséges életmód és környezetünk védelme felé, hanem például a gyermekek vállalása érdekében is. Alkalmazták a romániai diktatúra idején, de nem volt idegen hazánktól sem, gondoljunk csak a Ratkó-korszakra: azok a húsz év felettiek, akiknek volt saját jövedelmük, viszont gyermekük nem, a bevételeik után fizetendő egy százalék helyett – a nők 45, a férfiak 50 éves korukig – ötöt róttak le. Ismert, hogy Kínában éppen a fordítottja érvényesült: 2015-ig csupán egyetlen gyermek születését engedélyezték. Ha mégis  több baba jött össze, annak nagy, az államkasszába befizetendőára lett.

Mai szemmel szintén kegyetlen adónem a fiúadó, amit a törökök gyakoroltak a meghódított területeken: minden tizedik 10 és 20 év közötti egészséges fiúgyermeket adó formájában be kellett szolgáltatni a hódítóknak. Őket képezték ki janicsároknak. A közhiedelemmel ellentétben magyar területen adó formájában nem szedtek gyerekeket – más kérdés, hogy viszont raboltak. Mivel a janicsárok igen magas tisztségeket is betölthettek, lényegében a katonai elithez tartoztak, ezért az idők múltán maguk a szülők egy része ajánlotta fel a gyermekét, remélve, hogy később nem fog megfeledkezni róluk – és a jövedelméből juttat majd nekik.

És ha már a gyermekeknél tartunk: érdekes, hogy Svédországban ma is az adóhivatal tiszte eldönteni, a kicsi neve megfelelő-e vagy sem. És ha nem, akkor a szülőknek akár 250 ezer forintnak megfelelő összeget kell leróniuk.

Fizetni a történelem során a házasságkötés és a lakodalom után is kellett: a törökök idejében például 60 akcsének megfelelő összeget. (Egy akcse a mohácsi csata idején körülbelül egy kiló liszt árának felelt meg.) Hasonlóképpen járt el XV. Lajos francia király is. Akkor tehát ne házasodjunk? Az adó megfizetését úgysem lehetett elkerülni. Az egyedülállók a középkorban egy bizonyos életkor elérését követően számos országban bizton számíthattak a megadóztatásukra. Akkor tehát marad a halál, mint az adózás alóli mentesség legbiztosabb módja… Tévedés! A görög mitológiából ismert Káron alakja, aki az elhunyt nyelve alá vagy a szemére helyezett obolusért vitte át a halott lelkét a Stüx folyón az alvilágba. Nagy Péter orosz cár a tölgyfa koporsós, tehát a jobb módúak választotta temetkezést adóztatta meg. És ha már Nagy Pétert említettem: ő vezette be a szakálladót, ezzel is a csupasz férfiarcot inkább kedvelő nyugati kultúra követésére ösztönözve az alattvalóit.

Az adókivetők fantáziája nem ismer határokat. Az angolok például a kalapadót foglalták törvénybe, hiszen minél több kalapja van valakinek, annál módosabb, tehát van miből megadóztatni. De adót vetettek ki a kandallókra is. Erre a britek, ha csak tehették, befalazták azokat. Az ablakot pedig lehetőleg eleve meg sem építették, hogy ezzel is kerüljék a megadóztatását. Ezeket az adókat végül közegészségügyi okokból törölték el. De vetettek ki adót a téglára, a gyertyára, sőt a parókák illatosítására is.

Csak egy dologra nem rótták ki a történelem folyamán: az adónemek kitalálására. Az mindenkor szabadon virágozhatott.